A Tél tábornok kifejezést nem szívesen használom a háborús áthallások miatt. ("Az orosz tél pusztító erejének hírnevét erősíti az Oroszország (és a Szovjetunió) ellen a történelem során indított hadjáratok többségének katasztrofális kudarca." - Wikipédia). Mivel engem kifejezetten boldoggá  és elégedetté tesz a tél, a hideg, a szürkeség és a hó, legyen ez az írás köszönetteljes főhajtás Tél tábornok helyett a Tél lovagja előtt.

Úgyhogy üdvözlöm a dicső lovagot, szívből örülök, hogy tudja a dolgát és a tavaszvárók orrára koppintott. Jól tette.  Február 11-én nem a hóvirágokat kell lesni, mert még tart a tél.

Tart a  tél, annak minden örömével, hidegével, és igen, akár a fagyoskodásával is. Akár hiszed, akár nem, március 21-ig nincs meteorológiai tavasz és kész. Most még a sarkvidéki hidegbetörésnek, a hóesésnek és a hófúvásnak van itt az ideje.

Napok óta őszintén örülök az időjárási előrejelzéseknek, annak pedig különösen, hogy minden úgy történt, ahogy ígérték: ma reggelre fehér porcukor-hóval szórt meg bennünket a nagybetűs Tél.  A Tél lovagja, a dicső.

A szokásos reggeli sétám alatt olyan kiéhezetten, olyan vágyakozva fordítottam bele az arcomat a hófúvásba (engedd meg, hogy így nevezzem), mint te,  a tavaszimádó, fordítod arcodat az első tavaszi langymeleg napsugár felé. Megköszöntem a hópelyheknek, hogy érintik az arcomat és bár nem simogatott a szél, hanem cincált, neki is megköszöntem. 

Egy ideje már tudom, hogy nekem valahol északon kellene élnem. Lehet, hogy nem érezném otthon magam, mert én itt "lenn az Alföld tengersík vidékin, ott vagyok hon, ott az én világom", de hiába, nem tehetek róla, én északra vágyom. Izlandra, Norvégiába, Alaszkába. 

És ne, ne mondd nekem, hogy ne túlozzak, mert nem túlzok.