
Gyergyó. Gyere, mert jó!
Ez volt a korábbi EgyFesztre (zenei fesztiválra) hívó reklám. Most nincs EgyFeszt, de volt
Folk & Roll hétvége július 31. és augusztus 2. között Gyergyószentmiklóson, ahol most is minden a zenéről szólt, de közben nem feledtük, hogy "Miklóson nem játék a medve, nem táncol, csak ül és vár". Ha ismerősek ezek a sorok, akkor tudjátok már, ez a hétvége így vagy úgy, de Bagossyékról szólt. A programokat a Bagossy zenekar gitárosa, Tatár Attila és egy népzenész barátja szervezték úgy, hogy nagyjából fele-fele arányban szóljon a könnyűzenéről és a népzenéről.
A fesztivál minden rendezvénye egyetlen helyszínen, a Tarisznyás Márton Múzeum emberléptékű kertjében, vagy inkább skanzenjében zajlott. A kertben ugyanis több műemlék régi épület, erdei gerendaház, csűr és székelykapu van felállítva, a pajtában pedig rengeteg régi munkaeszköz látható.
Pénteken este a Bagossy-fiúk egykori gitártanára, György László lépett fel a Bagossy-zenekar tagjaival és adtak akusztikus koncertet a tábortűz körül a nekik legkedvesebb dalokból, előtte a folk jegyében kalotaszegi népzenét hallhattunk kiváló muzsikusok által előadva. Táncház is volt, mégpedig hajnalig, de mi éjfélkor eljöttünk, pedig nagy volt a hangulat.
Másnap, a szombati fő napon is sok jó program volt. Ezeket egyébként mindhárom napon egymás utánra szervezték, tehát nem volt a programok között párhuzamosság, nem kellett választani, hogy mikor mit nézzünk-hallgassunk meg. Megérkeztünk, elhelyezkedtünk az árnyas kertben valahol kényelmesen és tálcán jöttek elénk a programok. Volt kalotaszegi viseletmustra, előadás a Gyergyó-medencei falucsúfolókról (ez nagyon érdekes volt), gyergyói népdalok tanítása, beszélgetés a gyergyói zenei tehetségekről anekdotákkal (ez is nagyon jó volt), és volt egy beszélgetés a Magyar mennyegző című film gyergyói szaktanácsadóival, akiktől több kulisszatitkot is megtudhattunk a filmről (nagyszerű volt ez is). Este Bagossyék újra a tábortűz körül játszottak és megint volt táncház is.
Vasárnap a rendezvényt Bagossyék zárták, akik most a Csillag az égen című népzenei előadásukból játszották el a legnépszerűbb dalaikat, népzenészekkel kiegészítve a zenekarukat.
Mindhárom fesztiválnapon részt vettünk déltől egészen éjfélig és remekül éreztük magunkat. A szervezés kitűnő volt, a körülmények kellemesek, a résztvevők kedvesen és tiszteletteljesen viselkedtek (hiába no, ők székelyek és ebben is példát mutattak nekünk, itthoni magyaroknak). Bebizonyították, hogy lehet ezt a fesztiválosdit jól is csinálni.
Például: a három napra összesen csak ezer jegyet árultak, mert figyelembe vették, hogy ennél több ember egyszerűen nem tudja kényelmesen belakni a tereket. Általában egy-kétszáz ember volt egyszerre a programokon, kivéve az esti koncerteket, mert ott sokkal többen, de tömeg akkor sem volt, mert egyszerűen nem lehetett, mert vigyáztak, hogy elkerüljék a tömegrendezvény-jelleget. Láthatóan nem a haszon maximalizálására törekedtek (adjunk el még több jegyet!), hanem az emberléptékűség megtartására figyeltek. A jegyek többségét egyébként elővételben eladták, mi is már hetekkel korábban megvettük.
Egy helyen lehetett ételt vásárolni, italt is csak egy helyen mértek, többre nem is volt igény, inkább piknik jellegű volt az étkezés (nem egy gazdag, jómódú vidékről beszélünk), nem volt igazán sorban állás sem. Egy Gyergyó-szerte híres vendéglátóhely települt ki, jegyezzük meg a nevüket, ők a Kicsi Zsigáék. Interaktív sütést-főzést is csináltak, sőt, minden nap ingyen mértek szét egy hatalmas bográcsnyi ételt. Szombaton például erdei gombás bárányhús volt és frissen sült házi kenyeret adtak hozzá. Én nem ettem, de vittem a férjemnek, aki szerint nagyon finom volt minden.
Nem volt túllihegve a biztonsági emberek "működése" sem. Ketten-hárman voltak, nagyon kedvesek, mindig előre köszöntek és mindig mosolyogtak hozzá.
A múzeum igazgatója pénteken hozott nekem ülőhelyet, bár mi is vittünk összecsukható székeket magunknak, de ő egy autentikusabb ülőhelyet teremtett nekem és még párnát is keresett rá. Jó kis árnyékos helyre tette, de figyelt arra is, hogy onnan mindent jól lehessen látni. Nem kértem ezt, csak úgy kaptam...mert ők ilyen emberek mind, ilyen figyelmes, vendégszerető, jó emberek.
Nem volt szemét eldobálva. Semennyi. A férjem egyszer látott olyat, hogy véletlenül felborult egy kuka és már mozdult volna, hogy összeszedje azt a pár dolgot, ami kihullt belőle (igen, ezt ott a hely szelleme szinte megkívánta), de mire tényleg odaért volna, két nő, akik nem alkalmazottak voltak, hanem szintén látogatók, a világ legtermészetesbb módján lehajoltak és visszaraktak mindent. Mert igény volt a rendre és a tisztaságra. Mindenkiben, kivétel nélkül. Jól nevelt, fegyelmezett emberek.
A hétvégénk tehát a Folk and Roll fesztiválról szólt, de lássuk, mi volt még, hiszen hat napot töltöttünk az imádott Székelyföldünkön.
Elmentünk Bagossyék ifjúkorának ikonikus helyszíneire. Felkerestük a jelenleg felújítás alatt álló művelődési házat, ahol a próbahelyiségük volt, elmentünk a Your livingroom nevű szórakozóhelyre, ahol az első igazi koncertjüket adták egy talpalattnyi színpadon. A színpad is megvan még. Megsimogattuk a Bagossy-medvét, ez egy életnagyságú medve-szobor a város főterén, amit ők álmodtak meg és jelentős részét ők is fizették ki. Szállásunk Gyergyószárhelyen, a Kozma Vendégházban volt, ezt Kozma Zsombor (a zenekar billentyűse-hegedűse-harmómikása, egyébként orgonaművész, népzenész, a szárhegyi Cika zenekar prímása és zenatanár) szüleinél volt, akik igazi székely emberek, vendégszeretőek, tisztességesek, egyenesek és becsületesek.
Az ő meghívásukra búcsúban voltunk Gyergyószárhegyen, a hegytetőre épített kápolnánál. Sűrű erdőn át vezetett fel a gyalogút. A helyiek szerint “erőst medvejárásos hely” ez is, ne menjünk magunk. Én nem is mentem volna:) Néhány emberből álló társasághoz csatlakoztunk, akik meséltek a medvejárásokról és mutattak medvecsapásokat is, én meg közben azt gondoltam, hogy addig jár a korsó a kútra…
Jártunk Borszéken. Ez egy jól kiépített és láthatóan szépen fejlődő település 900 méter magasan a hegyek között. Sok minden van itt, de házigazdánk, Zsombor édesapja készséggel eligazított bennünket arról, hogy hová menjünk el feltétlenül. Például igyunk a Kossuth-kút borvizéből és mindenképpen áztassuk meg a lábunkat a jó hideg borszéki lábferedőben. A Tündérek feredőjét kihagytam, szerintem érthető okokból.
A medveveszélyt már megszoktuk Székelyföldön, de hogy kígyó veszély is van? Mindenesetre a Tündérek kertjében a medvék mellett a kígyóveszélyre figyelmeztető táblát is kiraktak, nyilván nem viccből.
Egyik este megvacsoráztunk a Basa fogadóban, természetesen tepsis csülköt ettünk és megint isteni finom volt. Sikerült újra majdnem degeszre enni magunkat, és csak azért csomagoltattuk el a vacsoránk felét, mert medvelesre mentünk, időre kellett a találkozóhelyre érnünk és siettünk.
Csendben ültünk a leshelyen és vártunk. Sokat vártunk. Már majdnem feladtuk, amikor előcammogott Medve Úr. Evett, ivott, megfürdött a vízmosásban, én pedig le sem vettem a szemem róla.
Bejártuk a csodaszép panorámautat Csíksomlyótól Güdüc-Hidegkútig.
Természetesen a Kegytemplomban kezdtünk. Aztán címszavakban, bár mindegyikről hosszan lehetne írni: Barátok feredője. Az Olt folyó Csíkcsicsó határában. Madéfalvi veszedelem emlékműve. Felmentünk a marosfői sîpályához és gyönyörködtünk a meseszép panorámában. A 350 éves templom Gyergyótekerőpatakán. Güdüc és felette Háromkút fenyvesei között jó sok időt töltöttünk, lestük a medvéket, de nem láttuk, nem is baj az, előző nap nézhettük eleget.
Sokat beszélgettünk a házigazdáinkkal, beleláttunk egy kicsit Bagossyék hétköznapi, otthoni életébe, finomakat ettünk és nem szenvedtünk a hőségtől. Persze jó meleg volt a Gyergyói-medencében is, ott szokatlan a 30-32 fok, viszont estére és éjszakára úgy visszahűlt a levegő, hogy nekem a pulóverre még dzsekit is fel kellet vennem. Késő este 12-15 fok körül volt csak.
A hazaúton már ízelítőt kaptunk az itthoni negyven fokból, amikor pedig benyitottunk a házba és arcul csapott a benti 31 fok, nem sok híja volt, hogy sírva fakadjak.
De ezt hagyjuk is.
Nagyon jó volt újra Székelyföldön lenni. Ott mindig jó. Mintha a második otthonunk lenne. Ha Székelyföldön járunk, mindig felmerül bennünk, hogy talán ott kéne élnünk.
(Eljött az ideje, hogy szemüveggel írjak, mert rengeteg az elütésem. Hát na.)