Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet.
Apja emeli föl, ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz, ha addig élek.
Új bölcsőben sírdogál egy élet.
Apja emeli föl, ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz, ha addig élek.
Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon:
Ne csináljunk soha többé fegyvert.
Nem lesz háború, könnyes, szomorú,
Boldognak látok majd minden embert.
Ne csináljunk soha többé fegyvert.
Nem lesz háború, könnyes, szomorú,
Boldognak látok majd minden embert.
Kis harangot önt, vándorruhát ölt,
A haranggal a világot bejárja.
Halkan zeng a dal, mit senki meg nem hall,
S nevet rajta mindenki, ha látja.
A haranggal a világot bejárja.
Halkan zeng a dal, mit senki meg nem hall,
S nevet rajta mindenki, ha látja.
Egy nap visszatér, megáll, alig él,
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel.
Apja jót nevet, nyisd ki két szemed,
Ilyen a világ, s kell a fegyver.
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel.
Apja jót nevet, nyisd ki két szemed,
Ilyen a világ, s kell a fegyver.
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved,
Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed.
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved,
Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed.
Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed.
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved,
Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed.
(Molnár György-Kóbor János: Ballada a fegyverkovács fiáról
