Városunkban tegnap kezdődött és holnap estig tart a Testvérvárosok Ifjúsági Találkozója a strand-kemping területén. Ma délután olyan szép és megható kulturális egyveleget láttam a székelykeresztúri (Székelyföld), az bácskossuthfalvai (Vajdaság), a szepsi (Felvidék) és a vendéglátó helyi fiataloktól, amire én most nem is találok szavakat. Pedig kell, mert akarom, hogy a blogon nyoma maradjon. 

Azért akarom, mert ahogy beléptem a táborozók közé, csupa könny lett a szemem és ez így is maradt, amíg köztük voltam, valamit tehát nagyon megérintett bennem. Lássuk, mit is.

Székelyföld emlékét, amire nem tudok úgy gondolni sem, hogy ne fussa tele a szemem a könny. A tiszta, becsületes, egyenes székely emberekkel való találkozások emlékét. A felvidéki kirándulásaink emlékeit. A régi úttörőtáboros nyaraim emlékét. A határainkon kívül élőkkel való együttérzést. A zene üzenetét, ami összeköt. A verset, amit mindenki ért. A messziről elhozott büszke tánclépéseket. A "magyarnak lenni jó " érzést. 

Az a kislány, aki Bácskossuthfalváról érkezett, az Isten áldd meg a hazát című verset mondta el.

A vendéglátó gyerekek egy csoportja az Örökségünk dalt énekelte el (Megtanulom, megőrzöm/Tanítom, továbbadom/A szüleim nyelvét/ a gyerekeim hangján/ Elkopni nem hagyom...).

A székelykeresztúri büszke legény a gyönyörű kislánnyal, mindketten hagyományos székely népviseletben, mezőségi táncot hoztak. Mosolyogva, büszkén táncoltak és a végén a színpadról egymás kezét fogva mentek le.

Amikor a szepsi kislány ajkairól felhangzott, hogy "A csitári hegyek alatt régen leesett a hó" édes felvidéki tájszólással, akkor bizony még a levegő is megállt. A Felvidékről jött táncosok a közönséget is táncra perdítették.

Voltak még vicces jelenetek, példáulimitált szinkronúszás is, mert ez egy tábor, ide kell ilyen is.

Aztán a műsor utolsó fellépőjeként a székelykeresztúri csapat állt színpadra lelkes tanáruk vezetésével. A tanár úr  gitározott és úgy énekelt, hogy a hangja betöltötte a teret, a négy gitáros fiú még ráerősített és az éneklő lányokkal együtt csak úgy zengtek a magyar slágerek: Neked könnyű lehet a Republic-tól, a Vigyázz magadra fiam a Bojtorjántól, és ráadásként a Vén Európa. Fergeteges produkciójukkal jól megalapoztak az esti The Best Company koncertnek. 

De előbb még történt valami nagyon fontos és hidd el, nem túlzok, ha azt mondom, hogy valami mélyen megérintő és lélekemelő: a műsor zárásaként a szervező tanárnő közös éneklésre hívott mindenkit, a Kis Kata Zenekar Magyar vagyok című dalát énekeltük el együtt, mi, magyarok. Leírhatatlan léleksimogatás.

A műsor adta élményért hálás köszönet illeti a szervező házigazdákon kívül a lelkes gyerekeket és az őket felkészítő büszke és csupaszív tanárokat.