Az élet, persze.

Jó, nagyon jó, ha van kivel megosztani az ágyat és az asztalt, van kinek elmondani a jót és a rosszat, van kit meghallgatni, ha fontosnak érzi, hogy elmondjon jót és rosszat. Én itt vagyok és ő is itt van, mi itt vagyunk egymásnak, és kérlek, ne vedd pátosznak, de ez egy örök időkre szóló elköteleződés.

Néha, mint ahogy ez a két szép holland tulipán a kertünkben, nem egyfelé, hanem két irányba nézünk mi is, de a hátunk akkor is egymásnak van vetve. Ahogy a tulipánok, mi is megtámasztjuk egymást és aki ismer bennünket, tudja, hogy mi is olyan közel vagyunk egymáshoz, mintha egy tőről fakadnánk.  Pedig sok mindent máshogy látunk, bizonyos nézeteink annyira távol vannak egymástól, hogy annál távolabb már talán nem is lehetne, de éket ez sem tud verni közénk. Kevés dolog van, amit egyformán, vagy akár csak hasonlóan látnánk, mégis békében élünk és szépen élünk. 

Szép ez így, nagyon szép, de ne hidd, hogy magától lett ilyen. Nem, nem. Nagyon sok munka, lemondás, áldozathozatal, alkalmazkodás és elfogadás van mögöttünk és lehet, hogy még előttünk is. Már több, mint harminc éve elköteleződtünk egymás mellett, és bár volt, hogy rezgett a léc, eltörni sosem hagytuk. Mi így alkotunk egy párt, és igen, az élet párosan szép.

(Résumé: La vie est magnifique, beaucoup plus, si nous sommes deux. C'est trés bon, si nous sommes ensemble dans le lit et chez la table et il y a guelgu' un, qui m'écute et qui j'écute, quand se passe quelgue chose et nous voulons la raconter, Je suis ici et il est aussi ici, nous sommes ensemble déja depuis trentes années. Ca était  parfois pas facile, la vie est difficile souvent chez nous, aussi. Mais nous avons beaucoup travaillé et on peux dire, notre vie est vraiment notre résultat, notre succés.)