A mai ködös, szürke erdő sokkal inkább a kedvemre való, mint a tegnapi napos és fényes. Tulajdonképpen mindegy is, hogy milyen az idő, a mozgás mindig majdnem tökéletes kikapcsolódás.

Majdnem mindig. Ma is és tegnap is csak közvetlenül ebéd után tudtam kimenni a futópályára és hát na. Úgy nem az igazi. Tegnap tudtam egy kis időt itthon az autogén tréningre is szánni, jól bele is aludtam. Ez nem csoda, mert az év első éjszakáján másfél óránál többet nem sikerült aludnom, hajnali fél négykor még ébren forgolódtam, utána viszont elaludtam és még álmodtam is. Hiába, a gondokat, bajokat  sikeresen átcibáltam az ó - és az újév határán, nem teljesen vám - és sallangmentesen és jutalmul az átcibált problémákhoz máris két újabb érkezett, pedig még csak január 3-a van. Várjanak szépen a sorukra, majd őket is megoldom, ha sorra kerülnek.

Ha meg tudom oldani. Ha nem, akkor mondok egy cifra útravalót és kivágom őket még a gondolatomból is.

Na persze.

Nézzünk vidámabb dolgokat inkább. Itt van mindjárt a házfelújításnak az a része, amikor hamarosan felvonul a kőműves és a vízvezetékszerelő a cementtel, a sóderrel, a szigetelőanyagokkal és a csempékkel, és rögtön mérhetetlen lelkesedéssel szétvernek mindent, majd közlik, hogy most elmennek, mert száradni - kötni - fényesedni ésatöbbi kell a padlónak - falnak - csempének ésatöbbi, és hogy majd jönnek. Én meg, mivel nincs elég bajom, beülök majd a romhalmaz közepébe és nagyon cifrákat fogok mondani, természetesen csak miután elmennek, nem kockáztatva, hogy vissza sem találnak jönni. 

Ha, mondom, ha, egyszer kész lesz a fürdőszoba és a járulékos helyiségek, lehet utána folytatni. Tetszőlegesen választhatunk majd, hogy a tíz éve halogatott lomtalanítást végezzük el a kamrában - amelynek mérete mindössze öt négyzetméter, de el sem tudod képzelni, mennyi minden elfér benne -, vagy a kerítést újítjuk meg. Egyik jobb, mint  a másik és a legjobb mégis az, hogy mindkettőt meg kell csinálni, döntési szabadságunk csak a sorrendben lehet.

A kocsi karosszériamunkára vár (belénk tolattak), és ha már karosszéria, akkor lesz festés is, de hogy a munkálatok idejére hogyan fogjuk nélkülözni az egyetlen autónkat, arról elképzelésem sincs.

Micsoda csodálatos, nagyívű projektek, ugye?

A költségekről még csak elképzeléseim vannak, de tudom, hogy a valóság bőven felül fogja írni és időnk sincs sosem szinte semmire, úgyhogy igen izgalmas kihívások elé nézünk. Amiről viszont van: ha túl leszünk a jelenlegi, ismert problémáink megoldásán, felszámolásán vagy ignorálásán és egy darabig nem jönnének újabbak (hahaha), utazni szeretnénk Székelyföldre, messzi hegyek-völgyek felé és még talán a tengerhez is. 

De ne rohanjunk a dolgok elé, a dolgok úgyis megállíthatatlanul robognak felénk és nem tudunk  mindegyik elől elugrani, pedig lenne rá igény.

Olvasom, hogy érdemes mottót választani az új évre. Ezen ne múljon, választottam egy klasszikus (kamionos) mondást: "úgy akarom, ahogy lesz". Vagyis jöjjön, aminek jönnie kell, decensebben: bárhogy lesz, úgy lesz, vagy még egyszerűbben: majd lesz valahogy. 

Mert valahogy tényleg lesz és én úgy érzem, nincs befolyásom a dolgok alakulására. Tervezhetek bármit, aztán vagy úgy lesz, vagy nem. Ezért aztán tényleg úgy akarom, ahogy lesz, csak legyen jól. Hát nem?