A Tiszától negyven, a Tisza-tótól harminc kilométerre élünk, így a tiszavirágzást minden évben megnézzük. Van, hogy nagy rajzást látunk rengeteg kérésszel, van, hogy csak kisebbet. Nem a nagyság a lényeg, hanem az, hogy ott vagyunk az imádott Tiszánk, vagy a Tisza-tavunk partjánál a gyönyörű naplementében, és minden évben várjuk a csodát: az élet megszületését, a nászt, majd a vízbe hullást, az élet végét, és látjuk mindezt néhány perc alatt lezajlani. Megrendítő életünnep ez, akár százezres nagyságrendű hatalmas rajzást látunk, akár néhány kérészt kísérünk az életen át.

Az idén Tiszaroffnál az élő Tiszán már elkísértünk kb. kétszáz kérészt és nagyon örültem, hogy az idén is találkozhattam ezzel a világon egyedülálló természeti jelenséggel, vagy lehet, nem is jó ez a megnevezés, úgyhogy maradjunk inkább a csodánál. 

Tiszaroff után négy nappal elmentünk újra a Tiszához, most Tiszaderzset választottuk, ahol előbb megnéztük a több ezer tő virágzó levendulát a Tisza-tavi Levendulakertben. Gyönyörűek. Június legvégén fesztivált is rendeznek itt, ahol minden a levenduláról fog szólni: ízek, imák, szerelmek... és illatok.

A tiszaderzsi Kárász kikötőbe előre megbeszélt időpontra érkeztünk. Lelkes túravezetőnkkel kis komphajóra szálltunk és a  kikötőből először egy rövid kis csatornán át kihajóztunk az élő Tiszára, majd felfelé a Tiszán az Aranyosi-szigetig mentünk, onnan egy öblítőcsatornán át ki a Tisza-tó nyílt vizére, ott megfordultunk és szép lassan visszaereszkedtünk a Kárász kikötőbe. Két és fél óra a vízen. 

Kell mondjam, hogy óriási élmény volt?

Nem véletlenül nevezik a Tisza-tó környékét ember alkotta Paradicsomnak.

Pontosan az.

A vezetőnk folyamatosan mesélt a tóról, a folyóról, az élővílágról, a környezetvédelemről, mindenről, ami a témához kapcsolódik. Megszállottan rajong az itteni vízivilágért. Jó volt hallgatni. Közben lassan "csorogtunk" az  élő Tiszán felfelé a szigetig a meseszép napszálltában és jöttek a kérészek is. Először csak néhányan, majd egyre többen, és amikor elértük a tóra kivezető egyik öblítőcsatornát, a folyó és a csatorna találkozásánál igazi nagy rajzást sikerült látnunk, rengeteg-rengeteg kérésszel. Az öblítőcsatornában találkoztunk a térség természetvédelmi őrével is, aki elmesélte, mi is az a tiszavirágzás, hogyan is zajlik, és hogy pontosan mit is látunk itt és most.

Kell mondjam, hogy óriási élmény volt?

A csatornán kihajóztunk a Tisza-tóra, a Sarudi-medence területére, ez a tó második legnagyobb vízfelülete és éppen a naplementére értünk ki: pár perc múlva  a Nap lebukott a horizont alá. Kell mondjam, hogy ez is óriási élmény volt? Milliószor láttam már naplementét a tavon is és a folyón is (meg a Balatonon és a tengereken), de valahogy ezt a tiszait és a Tisza-tavit tudom igazán a mienknek érezni. Hát igen, itt nem térkép e táj, itt vagyok otthon.

Most is láttam tehát az ember alkotta Paradicsomot, de a vezetőnket hallgatva és megértve én is azt mondom, hogy igen, ember alkotta a Tisza-tavat, de a természet tette Paradicsommá és ezt nem is magyarázom, erre szerintem ott, a szürke gémek, a gólyák, a kilenc tagú családját féltő hattyúpár, a felugró halak és a kuruttyoló békák, a kormoránok, a lesben álló bakcsók és még mi minden...között ráérez az, aki átadja magát a ringató víznek és a susogó nádnak, a gondjait-bajait pedig hajlandó kint hagyni a parton. 

Kell még mondjam, hogy az ember alkotta Paradicsomban minden pillanat óriási élmény?