Még alig látszik, még icipici, még életlenül sikerült csak lefotózni, de azért ez már rügyfakadás, kérem szépen. Madárcsicsergés kíséri a lépteimet az erdőben, tegnap például ötfélét is hallottam. Itthon a madáretetőben rengeteg kismadár fürdik a bőséges eleségben és nagy élet van a bokrainkon, fáinkon is. Őfelsége I. Corka kandúrunk is el-eltűnik napokra, a szerelem hívja, űzi, hajtja. Csak nem a tavasz közeledik? 

A legkisebb leandert kitettük ma a teraszra sütkérezni. Ez a legkönnyebben mozdítható cserép, ha hideg lenne, gyorsan be tudjuk hozni a házba. Ma szépen kibontottam a jácintjaink körül a földet, még a gyomokat is kihúzogattam, hogy több fény érhesse őket. Holnap a tulipánokat is kiszabadítom, olyan szépen előbújtak már azok is.

Két héten belül elkezdi a mesterünk a kerítést építeni, utána elvégezzük a kertrendezést,  még a teraszt is felébresztjük a téli álmából, majd kilomtalanítjuk a méltatlanul elhanyagolt kamránkat és elkezdjük tervezni a nyarat. Reméljük, lesz néhány koncert, szabadtéri színházi előadás, sok-sok kirándulás, túrázás és egy-két hosszabb utazás, aztán már itt is az ősz. A szeptember is gyorsan elrohan majd, viszont októberben elkezdhetünk lelassulni, és mire kettőt pislantunk, már meg is érkezik az első szürke, ködös, álmos  novemberi nap, és az én szívem újra hevesebben fog dobogni, hiszen hamarosan újra találkozom a szerelmemmel, a téllel.

Most viszont búcsúzni kényszerülök tőle, hiába írtam reménykedve valamelyik nap, hogy talán nem ette meg a kutya, de be kell látnom, hogy megette az, bizony megette, szőröstől, bőröstől. Pattannak a rügyek, csicseregnek a madarak, fényben fürdenek a jácintok és napozik a leander. Hát akkor mit lehet most tenni?

"Az arcomat a fénybe fordítom és a perceket én újra számolom."

Pontosan.