A tiszaörvényi Szabics kikötő egész nyáron indít kishajós és motorcsónakos kirándulásokat a Tiszán és a Tisza-tavon. Mi most kishajóval mentünk és újra láttunk kérészeket repülni a Tisza és az egyik öblítőcsatorna torkolatánál. A fotón nem a kérészek vannak, hanem a folyó egy gyönyörű részlete. Egyszerűen gyönyörű.

Ez csak egy órás időtartamú hajózás volt, kifejezetten a kérészek miatt indult a hajó és természetesen tudta a kapitányunk, hová vigyen bennünket, de még őt is meglepte, hogy a főrajzás utáni napokon még ilyen sok példányt láttunk. Beállt a kishajóval az öblítőcsatorna egy zugába és onnan nézhettük az örömtáncot. Köztük voltunk, körülöttünk repkedtek. Szemünk előtt, karnyújtásnyira tőlünk  történt a nász.

Jó fél órát töltöttünk ott. Meghatottan csodáltam az életet teremtő násztáncot és szomorúan gondoltam arra, hogy miután eleget tettek a szaporodás parancsának, a fiúkérészek két-három óra múlva már nem lesznek a világon, a lánykérészek pedig a peték biztonságba helyezése után távoznak el örökre.

Szomorú.

De amíg élnek, addig a nász örömét nézzük! Vagy mondjuk inkább úgy, hogy az életörömöt nézzük és ne gondoljunk arra, hogy "temető a Tisza, mikor kivirágzik". 

Pedig gondolunk.

"Mikor úgy tavasszal a Tisza virágzik,
Millió kis lepke vize fölött játszik.
De egy sem él addig, míg olvasok százig,
Temető a Tisza mikor kivirágzik.

A mi szerelmünk is ilyen kérész élet,
Alig született meg, máris semmivé lett.
De az én két szemem sűrű könnyben ázik,
Úgy várom a Tiszát mikor kivirágzik."