Az erdő kezd zöldülni. A fák koronaszintjén még semmi jele a tavasznak, már ami magát a növényt illeti, de az ágakon azért már van tavaszi mozgolódás, látok és főleg hallok madarakat tevékenykedni. A héten eddig négyszer voltam az erdőben és végtelen örömmel tölt el, hogy a térdem nagyon jól funkcionál, terhelésre sem dagad. Valamelyik nap gyalog jöttem haza a munkahelyemről, jó távolság az is, de szépen bírtam. Némi feszülést érzek még esténként, de ez már ha így maradna is, elégedett vagyok. A fotó életlen, mint a tavaszi időjárásunk. Süt a nap, de nem az igazi még, zöldülget a természet, de az sem az igazi kipattanó - kicsattanó tavasz még. A hagymásaink éppen csak mutatják magukat, nem nyílnak, bimbókat sem látok rajtuk.
Nekem ezekkel egyébként egyáltalán nem esik rosszul szembesülni, nem vagyok egy tavaszváró ember. Ha tehetném, maradnék a télnél, helyesebben visszatérnék a télhez, de erről most nem írok, mert már sokszor írtam. Ha esetleg nem olvastátok volna, a lényeg az, hogy amikor mindenki elkezd a tavasz első halvány jeleinek örülni, akkor én legszívesebben visszatekerném az időt november közepére és kezdeném a telet elölről. Igen, tudom, ez nem normális, de mi a normális ebben a mi furcsa, eszement világunkban, vagy ne menjünk olyan messzire, a hazánkban? Időjárási értelemben én egy kisebbséghez tartozom, egy télimádó kisebbség vagyok, egy (az évszakokról) másként gondolkodó ember és ezt büszkeséggel (angolul: pride) vállalom. Jogomban áll a tavaszról másként érezni és gondolkodni, mint a fősodor. Kéretik tiszteletben tartani.
Az áthallás nem a véletlen műve.
Mára szabadtéri programot terveztünk, a Tisza-tóhoz mennénk, ennénk és fagyiznánk is, de valószínű, hogy a délutántól ígért eső és a hideg itthon maradásra késztet majd bennünket, de én bizony azt sem bánom. Itthon ebéd után egy kis alvás, aztán a szokásos (Istenem, de jó ezt így írni) három kilométerem az erdei futópályán. Utána választunk valami jó kis filmet, például a Mamma Mia-t már kb. tizedszer, aztán tornázom és pihenünk. Nagyon jó lesz így is.
Ha pedig elmegyünk?
A Hortobágy-széli Patkós Csárdában süllőt fogok enni, aztán átmegyünk Poroszlóra, ahol a Tisza-tó legjobb fagyiját mérik, már egy hete nyitva vannak és skandalum, de azóta nem voltunk ott. Szerdán ugyan jártunk arra, Egerben és a Bükkben voltunk, de nem volt alkalmunk megállni fagyizni, pedig, ahogy mondani szokták, igény lett volna rá, nagyon is.
A múltkor Siófokra mentünk volna, de elriasztott bennünket a - mint később kiderült, téves - időjárási előrejelzés. Akkor azt mondtam, ez volt az utolsó, hogy az Időképtől (Kiderült-től, met.hu-tól, Köpönyegtől) teszem függővé, hogy milyen programra mondok igent vagy nemet. Most viszont úgy tűnik, tényleg jön az eső és hát meleg sincs, viszont vonz a süllő és főleg a poroszlói fagyi.
Óhh, mekkora dilemma ez. Soha nagyobbat.