Az erdei futópályára menet ma egy fiatal pár sétált előttem kosárral a kezükben. Mögöttük haladtam lépésben a  kocsival, megelőzni nem tudtam őket a keskeny úton, meg kellett várnom, amíg észrevesznek és félreállnak. Először azt hittem, kisbabát visznek mózeskosárban, aztán, ahogy el tudtam mellettük haladni, már láttam, hogy egy fedett kosár van náluk.

Ők is az erdőbe mentek, mint én. Én futni mentem, ők pedig leültek a kis erdei asztal mellé és elkezdték kipakolni a magukkal hozott kevéske elemózsiát. Természetesen nem álltam meg bámészkodni, pedig szerettem volna, mert hihetetlenül bájosak voltak, ahogyan piknikeztek.

A piknik szó francia eredetű (pique-nique), azt jelenti, hogy ezt-ezt csipegetni, eszegetni, és ez más, mint ahogy mi szoktuk. Amikor ugyanis mi megyünk "piknikezni", előtte egy nappal csak sütök, szeletelek, vajazok, csomagolok és mindenből bőségesen pakolok, nehogy éhen haljunk, vagyis nem csak egy kis csipegetésre készülünk.

Mától kezdve nem így szeretnék piknikezni. Mert szeretnék, vágyom rá, ez nem is kérdés, de most már úgy, ahogyan a fiatal pártól láttam. Franciás könnyedséggel, franciás eleganciával. Nem nehéz batyuval, nehéz hátizsákkal, nem, nem. Csak egy elegáns kosárkát vennék a karomra, mint Piroska, mikor a nagymamájához indult, csak én szerencsésebb utat képzelek magamnak.  Egy kis ezt-azt vinnék a kosárkámban a csipegetéshez, néhány jó falatot, pár korty forró teát, meleg takarót.

A tervezgetésben éppen itt tartottam ma, amikor csörgött a telefon és egy somogyi nyári táborozásra kaptunk szívünknek igen kedves invitálást egy édes kis hétévestől, amit boldogan el is fogadtunk. Természetesen megyünk, ott leszünk vele és meg is beszéltük, hogy ott az erdő közepén millió alkalmunk lesz piknikezni. Aztán a család felnőtt tagjától elhangzott a kérdés: mi lenne, ha ott is aludnánk az erdő közepén sátorban, mert a táborozó "kemény mag" nem kér komfortos szállást a faluban, hanem teljessé téve a nomád életet, kint alszik sátorban az erdőben, a patak partján, mint láttuk ezt tavaly is, és hogy ez mekkora élmény lenne nekünk is.

Egy percig gondolkodtam csak, aztán azt válaszoltam, hogy a magam részéről minden éjjel a faluban szeretnék aludni. Nappal elpiknikezgetek bárhol, bár emlékezve a tavalyi táborozásunkra, a franciás könnyedségnek lőttek, de az éjszakát nem kívánom a somogyi erdőségben tölteni.

Se piknikezéssel, se mással.