Nem volt szerelem első látásra. Éveken át csak tudtam, hogy létezik és ha időnként arra jártam, csak átutazó voltam, nem mutattam érdeklődést iránta. Akkor még azt hittem, a boldogság a tengernél vár, vagy minimum a Balatonnál.

Nem sietett a meghódításomra, bölcsen várt és nem várt hiába. Egyszer csak elmúlt zsenge fiatalságom, éretté váltam, mint az édes alma és végre kinyílt a szemem. Észrevettem, hogy a boldogság gyakran közelebb van, mint hittem. Épp csak egy karnyújtásnyira. Észrevettem, ami mindig is az orrom előtt volt. 

A szerelmünk szárba szökkent, én szeretem őt és ő viszont szeret. Annyi jót ad és annyi örömöt, amennyit álmodni sem mertem. Ringat engem, ringatja a csónakomat, megetet és megitat, cirógat és vigyáz rám.

Megmutatja rejtett titkait és megfürdet a naplementében.

Szerelmünk, érzem, örökké tart.

Szeretlek, Tisza-tó!