Egy sokat ígérő nyári reggelen ülnék a Tisza-tó partján a poroszlói kikötőben és egy pohár limonádé mellett Rejtőt olvasnék. Hagynám, hogy teljesen  beszippantson Piszkos Fred világa.

Időnként felnéznék a könyvből és vetnék egy pillantást a tó vizére, ahol szemem a Vakapád és a Na, mi újság Wágner úr? nevű hajókat keresné, fedélzetükön olyan híres és hírhedt csibész matrózokkal, mint Fülig Jimmy, Tüskés Vanek, Hallgatag (Nyolcemeletes) Drugics a Melanie nevű létrájával, Senki Alfonz és barátaik. Vagyis inkább tettestársaik.

Odaképzelném őket a vízre.

Ezt tenném délelőtt.

Délben értem jönne a hintó és áthajtatnék vele a Hortobágy szélére. A Patkós csárdában jóízűen elkölteném nem szerény ebédemet, mellé jóféle bort kortyolgatnék.

A csárda udvarán megpihennék az öreg diófa alatt, talán el is szundítanék. Uzsonnára frissen sült palacsintákat fogyasztanék, melyeket külön az én kérésemre székelyföldi áfonyalekvárral kennének meg igen bőségesen. 

Visszahajtatnék a kikötőbe és kezemben a Rejtő-könyvvel kényelmesen elhelyezkednék a napernyőm alatt, majd darabidő múltán fagylaltot hozatnék. Természetesen legalább négygombócosat és feltétlenül dupla csokoládéöntettel.

Amíg a jeges csodát kanalaznám, befutna  a kikötőbe a Vakapád és Miss Kalóz Pepi rögtön elrendelné a ki-berakodást. Hirtelen megtelne élettel a kikötő, a matrózok fütyörésznének, egyik-másik kacsintva integetne nekem, én kacsintva visszaintegetnék,  Miss Kalóz pedig őket minduntalan a jómodorra, engem meg a tisztességre figyelmeztetne. Estig nézném őket, egészen addig, amíg kihajóznak. Hosszan integetnék utánuk.

Megőrzött tisztességben érne a naplemente. A vacsorámat a csárdából rendelném és a vízpartra hozatnám. Aztán megvárnám, míg feljönnek a csillagok és az éjszaka csendjét hallgatnám. Éjfél körül befeküdnék a szelíden ringó kis ladikomba és álmomban Piszkos Fredékkel kalózkodnék.

Hát, valahogy így képzelném.