Mint az egymásra rakott farönkök az erdőben, úgy illeszkedik egyik nap a másikhoz az idei adventben is. Megtartják egymást.

Mióta blogot írok, minden évben írtam adventi naptárat is, vagyis minden nap írtam valamit, ami vagy kapcsolódott az ünnephez, vagy nem, de inkább igen, mint nem, és az idén is napi írást terveztem. Minden nap megérdemli, hogy írjak róla, gondoltam, mert igaz ugyan, hogy egyik nap szinte olyan, mint a másik, de a gondolatok, a zene, egy szép vers, egy finom falat, egy jó könyv vagy egy film által minden nap különlegesen ünnepváró lehetne.

De nem lett. Eddig nem.

Elolvastam néhány adventi írásomat az előző évekből és megállapítottam, hogy pont ugyanazt, ugyanúgy kellene  leírnom, ahogyan akkor írtam. Hogy mennyire nem alakul az ünnepi hangulatom szinte sehogy sem, hogy nem tartok a készülődésben szinte sehol sem és hogy tulajdonképpen az időjáráson kívül nemigen van kedvemre mostanában szinte semmi sem.

Ezért aztán úgy döntöttem, hogy az idén nem írok adventi naptárat, meg sem próbálkozom a gondolataim ráncba szedésével, már ha egyáltalán lettek is volna gondolataim. Saját gondolatok híján  az advent eddigi kilenc napján másoktól idéztem olyan zeneszövegeket, amelyeket aznap dúdolgattam, és mindegyik szöveg hitelesen vissza is adta azt, amit azon a napon éreztem. Ma visszaolvasgattam ezeket a gyöngyszemeket és hát gyakorlatilag eret is vághatnék magamon, olyan szomorúra sikerült az advent első kilenc napjának zenei válogatása. 

Ideje hát ráncba szedni magam, előkaparni valami rózsaszínhez hasonló szemüveget és nekilátni legalább elgondolkodni azon, milyen is legyen az idei karácsonyunk. Vannak hagyományaink, viszont az idén sok a bizonytalanság. Van azért néhány biztos pont, ezek éppen úgy, mint a farakás rönkjei, támasztják, támogatják egymást. Ha egyet is kihúzok, összedől az egész, ezért aztán vigyázok, hogy ami már a helyén van, legalább az ne mozduljon el. 

Miután a fogorvos és a fülész is optimistán utamra bocsájtott azzal, hogy most már tényleg semmi nem fájhat azon a tájékon, szerintem marad a fantomfájdalom, mint magyarázat, és legfeljebb egy újabb fogorvos-fülész körút, de az már csak ünnep után, ha esetleg addig nem fájná ki a fülem magát.

Miután már nem vagyok félőrült a fog- és/vagy fülfájástól, végre újra kijárhatok az erdőbe. Három hét után olyan volt kimenni, mint három nap éhezés után először enni. 

Az ajándékok már rendben vannak.

Ma megnéztem Az élet játéka című filmet. Hamarabb kellett volna.

Ma elolvastam Mikszáth Kálmán A kis csizmák című elbeszélését. Minden évben ilyentájt elolvasom, de az idén hamarabb kellett volna.

Meghallgattam a Bojtorján együttes Téli ünnep című dalát és megtanultam eljátszani gitáron is. 

Mindegyik egy-egy rönk a farakásban. Karácsonyig majdcsak összegyűlik egy ölnyi.

Már eltelt tíz nap az adventből. Még van tizennégy nap az ünnepig.