Már csak annyit lát a világból, amit mi mutatunk belőle úgy, hogy odavisszük az ágyához. Örül az ajándékba vitt őszi kincsnek, a szép nagy falevélnek. Szép ősz lehet, mondja, milyen szép ez a falevél is. Kézbe veszi, nézegeti, forgatja, leteszi, újra megfogja, úgy örül neki, mint egy kisgyerek.

Az ablakon át látja, hogy süt a nap. Jó meleg lehet kint, mondja. De azért vigyázz nagyon magadra édes kis bogaram, meg ne fázz, figyelmeztet féltőn, óvón, mint mindig. Örökké.  

Holnap gesztenyét viszek neki. Aztán diót. Utána csipkebogyót. 

Ahogy gyűlnek a kincsek, úgy fogy az idő.