Siófok városa újra kitett magáért: a majálist is több napos rendezvénysorozattal ünnepelhettük, csakúgy, mint az óév búcsúztatását vagy a húsvétot. 

Május elsején reggel összekészítettük a dolgokat, amiket el akartunk vinni itthonról "otthonra". Ez a majdnem kétlakiság mindig előkészületet igényel. Át kell gondolni és lehetőleg nem elfelejteni, mit akarunk vinni és amikor ott vagyunk, onnan mit kell elhozni. Hogy biztosra menjünk, mindent listázunk és előkészítünk, így aztán amikor indulunk, gyorsan össze tudunk pakolni.

Csak délután indultunk el, mert délelőtt még elmentünk Tiszaroffra a Kék és Narancssárga Produkció koncertjére. Ez a zenekar Republic-dalokat játszik a régi Republic-os Tóth Zoltán vezetésével. Ő hangszerelte majdnem az összes dalt, amelynek szövegét Bódy László Cipő írta. Cipő halála után Zoli (személyesen ismerjük őt, ezért nekünk csak Zoli) egyedül folytatta a zenélést, nem tartott a többiekkel - szerencsére. Mi nagyon szeretjük a munkássága és a szerénysége miatt, ezért inkább a Produkciót követjük, mintsem a másik, még mindig Republic néven futó társulást. 

A koncert után itthon egy kései ebéddel felkészítettük magunkat a négy és fél órás vonatozásra és este nyolckor meg is érkeztünk Siófokra. Szerettünk volna korábbi vonattal menni, de Zoliék később kezdtek, ezért csúszott a mi indulásunk is. Fóleg én szerettem volna korábban odaérni, mert a majális első koncertje Domján Ákos és a Jampi  Angyalok volt, Fenyő Miklós dalaival (rajongója vagyok). A Jampi Angyalok Fenyő táncos csapata. A koncert utolsó pár dalára értünk a Nagystrandra és megállapítottuk, hogy olyan sokat nem veszítettünk azzal, hogy a többit lekéstük. Hogyan is képzelhettem, hogy Domján Ákos pótolhatja Fenyő Miklóst? Ígéretes tehetség ugyan, egyszer majd ő is lehet a Nagy Csókkirály, de most még csak egy feltörekvő, jó hangú, kedves fiú. A mai zenei világban ez sem kevés.

Késő este értünk haza. Aludtunk egy jót és másnap reggel a LIDL-ben kezdtünk, fel kellett ugyanis tölteni a hűtőt arra a négy - őt napra napra, amit ott terveztünk tölteni. Korai ebéd után elvonatoztunk Balatonberénybe, ahol jó nagyot gyalogoltunk a Csicsergő-szigetre a kilátóig. Közben sokszor leültünk és csodáltuk a Balatont, ezt egyszerűen nem tudjuk megunni. Jól elfáradtunk, mire visszaértünk Siófokra, de még várt ránk az újabb koncert a Nagystrandon, amihez megint elég sokat kellett gyalogolnunk. Egy mindenféle slágert játszó zenekar lépett fel, hallgattuk egy darabig, de úgy, hogy háttal ültünk a színpadnak és az esti vagy inkább már éjszakai Balaton és a szemközti part fényeiben gyönyörködtünk.

És megint éjfél volt, mire ágyba kerültünk.

Május 3-án  62 éves lettem. Az ehhez kapcsolódó érzésekről és főleg az örömökről egy másik posztban írok majd. Most csak azt írom le, hogy mivel töltöttük a napot. Előzőleg azt terveztünk, hogy elmegyünk a szívünknek olyan kedves erdős, ligetes és patakos Belső-Somogyba, de az idő jó melegnek ígérkezett, így aztán a Balaton partján való heverészést és napozgatást választottunk, vagyis az édes semmittevést. Még aludtunk is egyet a parton, ránk is fért.

Késő délután újra cukrászdába mentünk, fagyiztunk és paleo kókuszos süteményt ettünk. Azért újra, mert előző nap is ott voltunk és nagyon finom volt a fagyi és a paleo sütemény is. Este pedig elmentünk az általam nagyon várt Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar koncertjére. Na, annak már nem háttal ültünk! Nagyon élveztük mindketten, pedig igazán csak én szeretem őket, de olyan remek hangulatot csináltak, hogy még az én kritikus férjem is jól tudta érezni magát.

A koncert után üldögéltünk még egy darabig a késő esti Balatont nézve, majd újra éjfél körül kerültünk ágyba.

Negyedikén vasárnap,  Anyák-napján, kell-e mondanom, hogy szinte folyton anyukámra gondoltam?

Délelőtt kisétáltunk a kikötőbe, és tulajdonképpen hirtelen támadt ötlettől vezetve felültünk arra a hajóra, ami a legközelebb indult és áthajóztunk Tihanyba. Jártunk már ott kétszer is, akkor gyalog bejártuk csaknem a fél félszigetet, láttuk a Belső-tavat, az öreg levendulást és a szőlőket is, ezért most csak az ófalut barangoltuk körbe és persze a panoráma-teraszon üldögéltünk. Mire visszagyalogoltunk a hajóállomásra, hirtelen nagyot hűlt a levegő és jó nagy szél is lett. Nagyon fáztam és ahogyan a nagy hullámok megringatták a hajónkat, féltem is. Mire Siófokra értünk, leszakadt az ég. A szakadó esőt a cukrászdában vészeltük át.

Hétfő reggelre sem lett jobb idő, így aztán délben elindultunk haza. 

Íme hát a soknapos majálisunk vázlatos története. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, de a lábunkat most is sikerült lejárni!

.