Bármi történik is a világban, körülöttünk, bennünk és velünk, egy dolog biztos, az élet nem áll meg, mégha időnként úgy is tűnik. Megy minden tovább a maga úján, például októberre ideért hozzánk is a szép ősz. Ideért az az időszak, amikor csak ámulunk a szineken, a faleveleken, a lombokon, figyeljük a vonuló darvakat, sütkérezünk a bágyadt napütésben és csodálkozva nézzük, hogy "még nyílnak a völgyben a kerti virágok".

A természet teszi a dolgát. Minden értelemben a tudtunkra adja, hogy lehet itt bármi, történhet a világban, a családban, a szűkebb és a tágabb környezetünkben bármi, az élet megy tovább és a nyár után mindig eljön az ősz.

A családunk életében most olyan nehéz időszak van, ami elfedi előlünk a kinti világ nagy részét annyira, hogy falainkon kívül reked szinte minden más. Nehéz gályát húzunk és a napok nagy részében csak a gályát látjuk, az van elől, az van felül, azt kell húzni és mi húzzuk is becsülettel. De közben jól tudjuk - és ha kinézünk a benti világunkból a kintire, látjuk is -, hogy az idő, bár "állni látszék", mégsem áll. 

"Itt van az ősz, itt van újra" , és én most nem tudok kiülni egy árva dombtetőre sem, mégis, az erdőben járva, vagy a kertünkből, a teraszról, vagy akár csak az ablakból kinézve is  "szép, mint mindig énnekem".

És az élet megy tovább, mert a természet az úr, "habár fölűl a gálya".