Több túraötletem is van. Először a Bükkbe mennék, Felsőtárkány fölé a Vörös-kő forráshoz. Csapadékos két hónap van mögöttünk, ilyenkor a forrás (vagy gejzír?) bőséges vízhozammal tör felszínre. Nagyon szeretném látni és nem is lenne nehéz túra. Felsőtárkányig kocsival mennénk, onnan fel a hegyre a kisvasúttal, majd 2,5 km-t gyalogolnánk a forrásig. Ott elidőznénk egy kicsit, majd visszagyalogolnánk egészen a kisvasút Varró-ház nevű megállójáig. Ez összesen kb. 8-10 km táv.

A Bátori Tanösvény a maga tíz kilométerével is szép kirándulás lenne a Bükkben. Az első harmadát ismerem a terepnek, nem könnyű,  de szerintem bírnám végig és ráadásul az körtúra lenne. Régi tervem még az Olasz-kaputól újra elgyalogolni Bánkútra, sok évvel ezelőtt ősszel a térdig érő avarban túráztam ott, most megnézném tavasszal is.

A Bükk után a Mátra következne. Mátraházáig mennénk kocsival, ott a nagy parkolóból balra lefelé indulnánk gyalog és lemennénk egészen Sástóig, majd visszabuszoznánk Mátraházára. Kékestetőről a Sas-kőhöz bármikor újra eltúráznék, de szóba jöhetne a Mátraszentimre - Fallóskút is a maga oda-vissza 8 kilométerével. 

A Dunakanyarban a Prédikálószék régi álmom, de az is marad, mert a nehézsége miatt sajnos nekem vállalhatatlan, viszont Nagymaros fölött a Julianus-kilátót teljesíteni tudnám, ahogy a Gödöllői-dombság területén a Margita-kilátót is. 

Ez most nyolc túraötlet, teljesen nekem való távokkal és terepekkel. Szép tavaszi kihívás lenne.

Lenne? Miért a feltételes mód?

Több oka is van ennek, kérem szépen. Először is dolgozunk, mégpedig mindketten elég sokat, a férjem például szinte minden hétvégén is, és ami szabadidőnk van, illetve lenne, azt a gyerekekkel és az unokákkal töltjük és ott is örök elmaradásban vagyunk. A másik, hogy a férjem nem is szeret túrázni. Amikor az ötleteimet lelkesen felvetem, gyakran és szívesen idézi Fábry Sándort, aki elmondása szerint az utóbbi húsz évben ötszáz méternél többet gyalog nem tett meg és ezen nem is kíván változtatni.

Pedig nagyon motiváló tudok lenni és a cél érdekében a távot előre megfontolt szándékkal rendre alábecsülöm, a nehézségi fokot a könnyű-könnyebb-legkönnyebb skálán természetesen a legkönnyebbnek jelölöm és a túra idejének a becsült szintidő felét szoktam mondani, de hiába minden. Átlát a trükkökön. 

Idegenekből álló természetjáró csapathoz nem csatlakoznék, a munkatársaimmal viszont szívesen mennék. Néhányszor már voltunk együtt és nagyon-nagyon jó volt, de most valahogy nem áll össze a túracsapat ott sem. 

Így aztán egyelőre marad az, hogy menni kéne és marad a feltételes mód is.

Presser-Adamis: Menni kéne - Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

Menni kéne, menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne, menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne...

Menni kéne, lökdösődni,
dörgölőzni, összejönni.
Lábnyomodban lépegetni,
egy levegőt lélegezni,

Menni kéne, mindig menni,
és egy percet sem pihenni.
Menni kéne, nem kérdezni,
csak érezni, csak érezni,

Menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne...

Menni kéne minden lépést,
kipróbálni minden érzést.
Szállni kéne szárnyak nélkül,
álmodozni, álmok nélkül,

Menni kéne, ringatózni,
hópehelyként szállingózni.
Menni kérne, megéhezni,
vérző lábbal megérkezni.

Menni kéne, menni kéne, menni kéne,
menni kéne...