Drága anyukám szép, hosszú és aktív életének 89. évében aludta át magát abba a másik világba, ahonnan tovább szerethet bennünket és vigyázhat ránk. A combcsonttörésből nem épült fel, ősz óta már csak ülni és feküdni tudott, látása és hallása rohamosan romlott. Az inaktivitás és a kiszolgáltatott helyzet lelkileg nagyon megviselte, de végig bízott a felépülésében, abban, hogy újra járni fog és süti majd a palacsintát nekünk.
Mi voltunk az élete. Az irántunk érzett féltése, gondoskodása és szeretete, illetve a mi gondoskodásunk és szeretetünk éltette őt ilyen sokáig. Halála előtt Covidos lett, az ápolási osztályon belül átkerült az. un. Covid-szobába, de abból már nem észlelt semmit. Gyakorlatilag hat napig folyamatosan aludt, pillanatokra ébredt csak fel és Nagypénteken este örökre elaludt. Halála békés és fájdalommentes volt.
Még évekkel ezelőtt írt egy levelet nekünk, most találtuk meg egy borítékban. A gyönyörű, mindent megköszönő és mindenért hálás búcsúzó sorai mellé egy virágos képeslapot is tett, rajta a születés- és névnapunkkal, hogy amikor már nem tud felköszönteni bennünket, a jókívánságai akkor is elérjenek tőle hozzánk. A borítékban több, más szívszorító írás is volt, valamint egy újságkivágás: Szent Ágoston Ne sírj című versét hagyta ránk. Amikor olvasom, anyukám hangját hallom, ő is így mondaná, így akarná.
Ezzel a verssel vigasztalom magam és a hálával, hogy közel 60 éves koromig itt lehetett velem. Tudom, hogy most is itt van, csak az út túlsó oldalán. Mélyen és megingathatatlanul hiszek ebben. A szeretet örökre összeköt bennünket. "A fonalat nem vágta el semmi."
Szent Ágoston: Ne sírj
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok,
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
