A szememnek teszik a sok zöld és a tavaszi virágok kavalkádja. Nagyon tud  fájni, hogy anyukám ezt már nem láthatja. Az egyik tanítása az volt, hogy lássuk meg a szépet, érjünk rá gyönyörködni benne és erre egyszerűen mindig legyen időnk. Figyeljük meg, hogy napról napra mennyi pitypang sárgítja be a zöld füvet, mennyit nőnek a fenyőn az új hajtások és milyen szép a naplemente. Rengetegszer felhívott csak azért, hogy menjek gyorsan ki a házból és nézzem meg a naplementét, mert ilyen szépet még sosem láttam, vagy hogy menjek el hozzá és fényképezzem le a kis fenyőt, mert hirtelen nagyot nőtt. Megtanultam tőle rég, hogy észrevegyem magam körül a szépséges természetet, de most, hogy ő már nem láthatja, kétszer annyi időt szánok a gyönyörködésre, hogy helyette is nézzem.