"Magamhoz ölelem a decembert."

Ezt olvastam az egyik blogban. A szerző, hozzám hasonlóan nagyon szereti a késő őszt és a hideg telet. Olyan szép ez a kép: magamhoz ölelem. Én is magamhoz ölelem, szorítom, szeretgetem. Otthon vagyok benne.

Ma megölelt egy drága szívű munkatársam. Azt mondta, miattam érdemes bejönnie dolgozni. Hogy minden szebb, amikor itt vagyok. 

Mit lehet erre mondani? Szavak helyett magamhoz öleltem.

A tegnap esti Zorán-koncert olyan volt, amilyet vártam. Ebben az évben voltam már koncertjén és pár éve szintén, úgyhogy tudtam, mire számíthatok: meghittségre, finom hangulatra, jóságra és sírásra. Zoránt is magamhoz ölelem.