Hirtelen ötletünk volt Vác. Még előző nap is mást terveztünk, de még jó, hogy megnéztük a pontos közlekedést, így időben észrevettük, hogy az eredeti tervünkhöz egy szakaszon vonatpótló busszal kellene mennünk, amit nem akartunk, inkább gyorsan megváltoztattuk az úticélt. A Dunakanyarba megyünk, az biztos, hiszen a kis unokáinkkal akartunk találkozni, de hogy melyik település legyen? 

Legyen Vác, és ez végül minden szempontból jó döntésnek bizonyult.

Advent idején jártunk már ott. A Duna-korzót már akkor kinéztem magamnak, hogy én azon egyszer milyen szívesen végig sétálnék! Most fejben gyorsan összeraktuk a programunkat, amelynek ez a séta volt a központi eleme és az unokákkal való találkozást is a korzó végén található szuper játszótérre szerveztük meg. Ezen kívül még két dolgot akartunk, a Székesegyházat és az Püspöki Palota épületét, illetve még egyet: meg akartuk kóstolni a főtéri Mihályi cukrászda híresen finom és méregdrága fagyiját.

Minderre és még sok-sok üldögélésre, bámészkodásra és Duna-parti napozásra öt kerek óránk volt.

Általában nem mindig sikerül minden úgy, ahogy eltervezzük, de most majdnem igen, mert a Duna-korzón és a Mihályi fagyin kívül minden úgy történt, ahogy szerettük volna. A korzó két végpontján üldögéltünk  sokat, magán a korzón most sem sétáltunk végig, de őszintén mondom, nincs hiányérzetem emiatt. Korzóztunk máshol, több helyen is éppen eleget. Fagyi pedig nem volt, de a Duna-parton az Eszterháza (sic!) cukrászdában azt is bepótoltuk. 

Lejártuk a lábunkat, pedig sokat üldögéltünk is. A Duna partján, a korzó utolsó padján sokat napoztunk, majd a szemerkélő esőben csendesen üldögéltünk az esernyőnk alatt és pár perccel később már megint újra napoztunk és gyönyörködtünk a szépséges kék Dunában. Majd visszafelé végigmegyünk a korzón, gondoltuk, de addigra úgy elfáradtunk, hogy a felajánlott autós lehetőséget nem utasítottuk vissza, hiszen ezzel egy kilométernyi gyaloglást spóroltunk meg és ez a végén bizony jól jött. Így aztán kirándulásunk utolsó pontjaként a korzó legelején ültünk, pihentünk és napoztunk jó sokat.

Akkor hogy is volt hát?

Délben, fél egykor érkeztünk meg vonattal Vácra. A vasútállomástól elmentünk a Széchenyi tér széléig, ott balra fordultunk és a Székesegyházig gyalogoltunk, majd annak szomszédságában megnéztük a Püspöki Palota épületét és egy kicsit a kertjébe is belestünk. Sok kőlépcsőn lementünk a játszótérhez, és mivel volt még időnk a gyerekek érkezéséig, lesétáltunk a Duna-korzóhoz, de ott már csak egy padra lerogyni volt erőnk.

Amikor pihentünk egy kicsit, persze lementünk a vízpartra is és az ártéri öreg fákat is megcsodáltuk, de vissza-visszatértünk a kis padunkhoz, mert nagyon-nagyon jó volt ott pihengetni. Előttünk a kék Duna, a túlparton a Szentendrei-sziget zöld fái, az elúszó uszályok, madárcsicsergés, felettünk a viharfelhők vagy éppen a tűző nap...egyszóval idilli volt minden.

Ahogy közeledett a találkozás ideje a gyerekekkel, visszamentünk a játszótérre, de ott már fáztunk, hideg szél fújt a Duna felől, az eső is hol szemerkélt, hol megállt. Fél órát fagyoskodtunk ott, de mikor megérkeztek a kicsik, már újra kisütött  a nap és ők még be is aranyozták a napsugarakat.

A játszótér után a beígért közös fagyizás következett, de fel sem merült, hogy gyalog korzózzunk vissza a Duna- parti korzón a főtérig, hanem kocsiba ültünk és egészen a Széchenyi tér sarkáig tudtunk menni. Onnan viszont újra egy jó kis gyaloglás következett a hatalmas tér ellenkező oldalára, a Mihályi cukrászdához, ahol ugye nem volt fagyi, így aztán visszasétáltunk a Dunához és az Eszterháza cukrászda fagyiját kóstoltuk meg (de legalább ez is nagyon finom és jó drága volt).

Lementünk a komphoz, ott elköszöntünk a gyerekektől, majd a korzó elején az egyik padon üldögéltünk, fotózgattunk és napoztunk még egy jó fél órát és közben erőt gyűjtöttünk a vasútállomáshoz való visszagyalogláshoz.

Óvatos alulbecslésünk szerint is összesen legalább öt kilométert gyalogoltunk tegnap, így aztán érthető, hogy a  vonatban csak lerogytunk egymás mellé, de roppant elégedetten azt mondogattuk "egész úton hazafelé", hogy ez egy nagyon jól sikerült nap volt.

Az volt bizony.