Tengernyi Balaton szép, napos, langyos-meleg őszben. Ezt láttam a hétvégén.

Legalább hat kilométert gyalogoltunk Siófokon, olyan másfél kilométeres szakaszokban, de sokat üldögéltünk a vízparton, napoztunk, beszélgettünk és bejártuk a Jókai-parkot is.

Halfesztivál volt a város főterén. Jól megszervezett, tiszta (szemétmentes) rendezvény volt, rengeteg evő-ivó lehetőséggel és minőségi kézműves termékekkel. Semmi bazár, semmi igénytelenség. Péntek este a Neoton Família koncertjén voltunk. Nem szeretem őket. A dalaikat igen, de maga a koncert máskor sem és most sem tetszett. Csepregi Éva szerintem feleslegesen beszélt a dalok közben a semmiről - ezt gondolom, felkonferálásnak szánhatta, de jól megtörte vele a dalok lendületét -, viszont a hang-és fénytechnika a nagyszínpadhoz (és Siófokhoz) illően pazar volt. 

Szombat este a Wellhello koncertjébe hallgattunk bele, mert bár nem ismerjük őket és a rap-műfajt sem szeretjük, arra azért kíváncsiak voltunk, hogy milyen koncerthangulatot tudnak "varázsolni" - hát, ők is megtörték a lendületet a minden dal közötti felesleges, alig érthető beszéddel és egymás cikizésével, de a hang és a fény itt is pazar volt. Arra azonban ez a koncert kevés volt, hogy ne jöjjünk el az ötödik dal után.

A rengeteg gyaloglás után esténként természetesen még tornáztam is, ma pedig a hazaérkezésünk után még az erdei futópályára is kimentem és három kilométert mentem, ebből kettő és fél igazi, jó tempójú kocogásra sikerült. 

És ma még tornázom is. Annyira örülök az aktivitásomnak! Boldog vagyok, hogy tudok mozogni.