Ma nálunk járt a két kicsi unokánk. Jácintot kaptam tőlük ajándékba és a nagyobbik elmondta, hogy direkt rózsaszínt választottak, mert az a kedvenc színem.
Finom öleléseket adtam és kaptam. Gyönyörködtem a szépségükben, az okosságukban és a tiszta, szép gyermeki lelkükben.
Sokat szoktam gondolkodni az élet értelmén. Mivégre élünk, miért a sok küzdelem, a bánat, a nehézség és a kudarc? Miért sok a rossz, miért kevés a jó? Meg tudjuk-e becsülni a jót, a vidám és boldog pillanatot, vagy csak utólag, amikor már elmúlt, vesszük észre, hogy ez bizony az volt. Okos emberek gondolatait meg szoktam hallgatni erről, de biztosat senki nem tud mondani, így aztán magamra hagyatkozom.
Az én életem egyik értelme, hogy a gyerekeimben és az unokáimban folytatódhat.
Ennyi, és ez egyáltalán nem kevés. Ez a Minden. És ahogy öregszem, egyre inkább.