Ma motorcsónakkal száguldottunk szeretett folyónkon, a Tiszán.
Az érzés, mint kétszázhúsz felett, amikor észre sem veszed és elhagyod a valóságot, de a valóság "csak" 70 km/óra volt. Az is éppen elég gyors. Kapaszkodás közben át is értékeltem magamban a világot. Tiszaörvénytől indultunk, felszáguldottunk a füredi Tisza-hídon túlra, majd vissza. A férjem munkája miatt jó két órát töltöttünk a folyón és minden percét élveztem. Fújta a menetszél a hajamat, görcsösen kapaszkodtam, mert azt éreztem, engem is lefúj a motorcsónakról. Tűzött a déli napsütés, ez eléggé aggasztott, nem voltam ugyanis bekenve fényvédővel, kendővel takargattam magam és amikor hazaértünk, a biztonság kedvéért befújtam magam Pathenol spray-vel.
Jártam a tiszafüredi Albatrosz kikötőben a Tisza-tónál (én minden kikötőben órákig el tudok bámészkodni), megnéztük a poroszlói szabadstrandot, ami ezen a forró nyári napon már sokakat csábított fürdésre (engem nem), és teljesen váratlanul úgy alakult, hogy fagyizni is tudtunk a Sarokház cukrászdában, ahol szerintem a Tisza-tó térségének legjobb fagyiját mérik.
Hazafelé megálltunk Tiszaszentimrén, ahol a Református templom gyönyörű kertjében hatalmas levendulák élnek. Az angol levendulák már pompáznak, nyílnak és illatoznak, a franciák is szürkülnek, hamarosan azok is kinyílnak.
A mi kertünkben most az egyik liliomféle nyílik éppen és a ház előtt a ligetszépénk is megmutatta nekünk tegnap négy pompázatos virágát, a ház déli oldalán pedig a napozó leandereinken is sorra nyílnak a rózsaszín virágok. Gyönyörű minden. Naponta végigjárjuk a pici kertünket, kezünkkel és szemünkkel simogatjuk, szeretgetjük a virágainkat és a hatalmasra nőtt fáinkat, bokrainkat.
A múltkor fűrésszel és meszőollóval (és fájó szívvel) utat vágtunk köztük, hogy legalább a ruhaszárítóig el tudjunk menni, de már megint összeér szinte minden szinte mindennel. Nem baj, így marad.
Június első hetében kétszer is voltunk a Balatonon. Hétfőn mentünk, ott töltöttük a délutánt, ott is aludtunk és másnap délután hazajöttünk, mert szerdára színházjegyünk volt és egyébként is szerdán mindkettőnknek dolgozni is kellett.
Tamási Áron Csalóka szivárvány című drámáját néztük meg a Déryné Társulat előadásában, kiváló színészi alakításokkal, mint mindig. Remek ez a társulat, Tamási Áron pedig...nos, hát tőle minden és mindenkor remek.
Csütörtök reggel indultunk vissza Siófokra, megint eltöltöttünk egy szép, hosszú délutánt a strandon és a Dinasztia cukrászdában (aminek a szlogenje: Siófok legjobb fagyiját keresed? Megtaláltad.), majd pénteken reggel elindultunk haza, mert este ünnepi vacsorán kellett, vagyis inkább illett részt vennem.
Sófokra elvittem a francia könyvemet, azt tervezem, hogy a vízparton tanulni fogok, és vettem egy könyvet is, a címe: A jól megélt élet titkai. Most azt kezdtem el olvasni, de utána tényleg a francia következik.
Úgy szeretem Márta blogját olvasni. Egyszerű, szép szavakkal értékes gondolatokat ad át az olvasóinak, most például ezt, amit én a francia nyelv tanulásomra (és a gitározási tudományomra) vonatkoztatva teljesen magaménak tudok érezni:
"Időnként előveszem a régi kottákat, melyekre tekinthetnék úgy is, mint többé-kevésbé kudarcba fulladt próbálkozásra, amikor már felnőtt fejjel azt hittem, még megtanulhatok zongorázni. A you can do it szlogennek már nem dőlök be. Nem tudunk mindent megcsinálni, nem fog minden sikerülni. De a semmihez képest még mindig óriási a szint, amit elértem, és a macskáim nagy bánatára, akik utálják a zenét, még mindig nagy örömmel zongorázom a szonátákat. Nincs semmi haszna azon kívűl, hogy meglehetősen boldoggá tesz."
Pont így vagyok a gitározással és a francia nyelv tanulásával is.
Anyukámról elég gyakran álmodom, itt van velem, jelen van az életemben, nem engedem el, nem is akarom és nem tudok úgy gondolni rá, hogy... le se írom, hogyan. Itt van, tovább szeret és én is szerethetem tovább. Ha ez megrekedt gyászfolyamat, akkor az. És pont.
A térdem jó. A Balatonon mindkét délután átgyalogoltam a parton a széplaki kikötőig és vissza és igazán jól esett a térdemnek. Mozgás, mozgás, mozgás. Nem győzöm elégszer hirdetni: mozgásszervi problémát csak mozgással lehet gyógyítani.
