Elsétálni egy állatfarmra, ahol a gyerekeimmel jártam utoljára jó 20 éve, most pedig a gyerekeim gyerekeivel teszem a hideg, a köd és a sár ellenére, vagy éppen azzal együtt, nem mindennapi élmény.  

A Hétéves és a Négyéves, ők voltak a társaságunk szombaton. Mindketten imádják az állatokat és imádnak sárban mászkálni és bírják a hideget, így aztán nekünk is bírni kellett. Ráadásul mostanában  elég sokat beszélgettem a Hétévessel a totemállatokról és én már választottam is magamnak. Úgy állapodtunk meg, hogy időnként változtatunk majd és mindig olyan állatot választunk, amelyik éppen akkor valamelyik tulajdonságával a legjobban illik hozzánk. Az én totemállatom a feketerigó lett, mert szépen énekel és én is szeretek szépen énekelni, bár mostanában keveset szoktam. A feketerigó nekem azt üzente, hogy énekeljek többet és én ezt megfogadom. Ezért a hangulatteremtést gitározással és énekléssel kezdtem, de nem volt igazán sikerem.

A Hétéves szerint nincs a feketerigóval igazi közös tulajdonságunk és szerinte mást kellene választani.

Oroszlánt, hogy bátrabb legyek? - próbálkoztam a kérdéssel, de persze tudtam én rögtön, hogy mire gondol.

Nem, nem oroszlánt, hanem macit, felelte, és meg is indokolta: azért. mert mindketten cammogunk.

Őszintén örültem, hogy nem medvét mondott, de tartottam magam az első választásomhoz, maradtam a feketerigónál, fenntartva, hogy időnként majd felülvizsgálom a dolgot és ha úgy veszem észre, hogy valamelyik másik állat tulajdonságával jobban tudok azonosulni, majd váltok. Akár a macira is.

Jó, mondta ő és így indultunk az állatfarmra.

Az első állat, amivel találkoztunk, a barátságos puli volt, aki nemhogy nem ugatott meg bennünket, hanem boldog farokcsóválással üdvözölt és egész idő alatt el sem mozdult a sarkunkból. Aztán persze csatlakozott hozzá a testvére, majd egy törpe tacskó és végül egy fekete cica is. A sárban tehát nem csak magunkra kellett figyelnünk, hogy ne essünk hasra, hanem rájuk is, mert folyton a lábunk alatt voltak. A Hétéves totemállata a kutya lett, így hát ő különösen örült a díszkíséretnek.

Kerítés és villanypásztor védett bennünket a szürkemarhától, vagy fordítva, őt védte a látogatóktól. Ez az állat hatalmasabb, mint gondoltam. Láttam már többször gulyát, de vagy messze voltak tőlem, vagy közelebb ugyan, de feküdtek, így a valódi méretükről nem volt eddig tapasztalatom. Ez egy nagyon nagy, robosztus állat, a fején hatalmas szarvakkal méltóságteljesen állt és bennünket nézett. Tőle kicsit távolabb az ugyancsak tekintélyt parancsoló méretű bivaly állt. 

 Biztos találnék egy-két olyan vonást, ami totemállattá emelhetné őket nálam, de nem ebben a körben fogok keresni mégsem. Pár lépéssel odébb ugyanis egy gyönyörű szarvas kínálta a fejét, az orrát és a hátát simogatásra, hatalmas agancsai úgy álltak a fején, mint a királyok fején a korona. Először nem mertem megsimogatni, de aztán igen: ellenállhatatlanul gyönyörű állat, a bundája pedig karcos, mégis selymes és annyira vastag volt, hogy bele tudtam bújtatni az ujjaimat. Még sohasem simogattam szarvast, nagyon finom érzés volt. Ő lesz a következő totemállatom.

Láttunk mangalicát, kacsákat és komondorokat, az istállóban pedig gyönyörű lovakat. A szamarak hangos iázással üdvözöltek bennünket és őket is meg lehetett simogatni.

Az erdőben a lombkorona sétányon a magasból néztünk szerteszét, messze el tudtunk látni, de nem láttunk őzikét sem, nyuszikat sem, de még fácánt sem. Különböző okokból a nyuszi esélyes lenne nálam totemállatnak.

Láttunk viszont baglyokat, de még mennyit! A városban, pontosabban a város közepén, forgalmas helyen egy nagy élelmiszerüzlet mellett négy vagy öt fán bóbiskoltak a fülesbaglyok, legalább százan lehettek, egy darabig számoltuk is őket, de nem győztük. Nagyon éberen bóbiskoltak, mert bár igyekeztünk csendben lenni és a Négyévesünket is csendre intettük, mégis észrevettek bennünket és egyszerre rengeteg bagoly röppent fel, nagy szárnycsapkodással  köröztek egyet, majd visszatelepedtek a helyükre. Az egyiknek hallottuk a hangját is és láttuk a fa alatt a mindent ellepő bagolyköpetet is.

A bagoly is esélyes totemállatnak.

De a legesélyesebb a szarvas. Majdcsak találok rokon-tulajdonságot vele is.