Mostanában gyakran fáj a fülem, hol egyik, hol másik, de hála az égnek, egyszerre a kettő nem szokott. Eléggé fáj külön-külön is. A fülfájás hirtelen jön és amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik, természetesen akkor, ha már jól kifájta magát. 

A szél és a huzat, ez a kettő szokta okozni, de olyan is van, hogy se huzat nincs, se a szél nem fújta meg, mégis fáj. A fülem érdekében nem ismerek pardont, nagyon tudok vigyázni rá, ezért minden rizikót kerülök, ahogy csak tudok. Nagyon szoktam vigyázni a huzatra, itthon is és a munkahelyemen is én vagyok a huzatfelelős, nem hagyom, hogy egyszerre legyen nyitva az ajtó és az ablak, tehát kereszthuzatról a legnagyobb kánikulában sem eshet szó. A légkondit se nagyon bírja a fülem, se itthon, se a kocsiban, így aztán öröm velem a nyár. 

 Nagyon tudok tehát vigyázni a fülemre és nagyon tudok rá haragudni, ha mégis fájni mer. 

És mer. Nagyon.

Tegnap délután a futópályán még semmi előjele nem volt a fájdalomnak. Szép idő volt, meleg is volt, de én elővigyázatosságból mégis sapkát vettem fel, mert már kitapasztaltam, hogy ha megfújja a szél a fülemet, válaszul karakán fájdalmat szokott produkálni.

Hazaérve szellőztettem egy jó nagyot a napsütéses, meleg időben. Olyan rafinált módon tudok már járni-kelni a házban, és tudom szisztematikusan nyitni-csukni az össze nyílászárót,  hogy egy pillanatra sem kerülök huzatba és így volt ez tegnap is.

Este volt még egy kis munkám a laptop előtt, leültem hát, hogy befejezzem, amikor hirtelen akkorát nyilalt a jobb fülem, hogy azt hittem, lerobban a fejemről. Nyilalt még egyet, aztán röviddel utána megint és akkor már benne is voltam a dühítő, dobhártyaszaggató fájdalomban. 

Hiába tudom a gyógymódot, az első lépésemet mindig a pánik szüli és az első lépés mindig a kétségbeesés. Miért fáj? Miért fáj ennyire? Mi lesz, ha be kell mennem az ügyeletre? Tudnak-e hozzám fülészt hívni? És ha igen, mit fog velem csinálni? 

Szúrták már fel a fülemet kétszer is, hát nem egy finomság, már maga a fül-orr-gégészeti szék is rettenetes és akkor még nem is beszéltünk az orvosi műszerekkel megrakott asztalról, ahol minden fémből van, hatalmas, hideg és tűhegyes, de van az a pont, amikor az ember eljut oda, hogy inkább szúrjanak, az "csak" egy pillanatig tart, de ne fájjon tovább.

Mi van akkor, ha nem megyek az ügyeletre és itthon magától megreped a dobhártyám? És mi van, ha nem reped meg és a gyulladás tovább megy? Ilyen vidám gondolatokkal múlatom az időt, amíg eljutok a következő lépésig.

A következő lépés mindig a probléma megosztása. Miután profi hipochonderhez méltóan gondolatban eljutok  a fülfájás rettenetes végkifejletéig, hirtelen úgy szoktam érezni, hogy egyedül ez a teher nem vihető, tehát a tragédiát azonnal meg kell osztanom valakivel és ki mással, mint a férjemmel, akit, ha éppen nincs itthon, rögtön fel is hívok és a sírás határán billegve belenyögöm a telefonba, hogy fáj a fülem.

Tegyek rá meleg sót és el fog múlni. 

Hát persze. De ez most nem ott fáj és nem úgy fáj. Ez most valami más. Ez most valami rettenetes. 

Tegyek rá meleg sót. 

A kör bezárult, ketten maradtunk, a fülfájás és én. Megkeresem az ügyelet telefonszámát, felírom, legyen kéznél.

Harmadik lépés a vajákolás. Két sapkát húzok a fejemre, hogy jó melegben legyen a fülem, közben a jobb tenyeremmel erősen rá is nyomok, de úgy sem jó. Próbálok valami akupresszúrás pontot a mutatóujjammal nyomni a sapkán keresztül, így egy kicsit jobb, de mihelyt elengedem, újra nagyon fáj. Cickafark teát főzök, az legalább  gyulladáscsökkentő, iszom is belőle és borogatásra is jó. 

De most az sem jó. Semmi sem jó és sehogy sem jó.

És akkor jön a negyedik lépés, a kétségbeesett, szívszaggató sírás, ami nem egy fájdalomcsillapító és általában sehova sem vezet. 

És végül az ötödik, ami már tényleg a megoldás felé visz: könnyek között sót melegítek, csak erre a célra használt hófehér zsebkendőbe szórom és ráteszem a sajgó fülemre. 

És akkor érzem, ahogy a forró só kihúzza a fájdalmat a fülemből. 

És ahogy hűl, úgy el is viszi magával. Ha szerencsém van, egy egész éjszakára, ha még nagyobb szerencsém van, akkor hetekre, hónapokra.

Tegnap egy éjszakára vitte el.

Most két sapkában ülök, tehát a harmadik lépésnél tartok. 

Fáj a fülem.