Kiskörénél nagyon érdekes hídon lehet átmenni a Tiszán. Nem szeretek arra menni, mert a folyóhoz nem lehet egykönnyen lejutni és látni is alig lehet a vízlépcső alatti megszelídült vízből valamit. Még ha lehetne is, a híd szerkezete akkor is elvonná a látványtól a figyelmet. 

Magyarország harmadik leghosszabb vasúti hídjáról beszélünk. Amikor mégis arra kell menni, általában néhány percet mindig várakozni kell, mert éppen jön a forgalom szemből. Nem nagy forgalom ugyan, de hát csak egy sáv van és az a sáv a vasúti síneket is magába foglalja, ha tehát vonat is jön, akkor megállítják az oda-vissza autósforgalmat és nézhetjük, ahogy szép lassan átballag a kisvonat.

"A kiskörei Tisza-híd vegyes használatú. Egyetlen az országban, mely egyaránt biztosítja a közúti és a vasúti forgalom átkelését is a Tiszán. Az egyvágányú, nem villamosított Kál-Kápolna–Kisújszállás-vasútvonal Kisköre és Abádszalók állomások között halad át a hídon. Az átvezetett közút szintén a két települést köti össze. A hídon egy vágányt, illetve egy forgalmi sávot alakítottak ki közös pályatengelyben, emiatt a közúti forgalmat mindkét irányból jelzőlámpák szabályozzák, a vonatforgalom áthaladását a híd mindkét felhajtóján sorompók biztosítják." (Forrás: kiskore.hu)

Tegnap és tegnapelőtt is arra volt dolgunk, két nap alatt tehát kétszer keltünk át ezen a különleges hídon. A Tiszából ott szinte semmit nem láttam, a várakozás ideje alatt csak a hatalmas ártéri erdőre volt rálátásom, viszont a hidat most igazán alaposan megnézhettem magamnak. 

Alaposan meg is néztem és tetszett. Nagyon tetszett. Utánanéztem, ki tervezte és szeretném meg is jegyezni a nevét, mert egy csodát álmodott szinte a semmi közepére. Tóth György híd- és szerkezetépítő mérnök tervei alapján építették meg a 780 méter hosszú faszerkezetű hidat és 1887-ben adták át a vasúti forgalomnak. A faszerkezet hamar elkezdett korhadni, ezért egy jégzajlás utáni beszakadás miatt elkezdték a részleges felújítását fa helyett vasból. A vegyes szerkezetű hidat az I. Világháborúban visszavonuló román csapatok felrobbantották és felégették. Néhány év múlva újra használatba lehetett venni, de a II. Világháborúban megint több bombatalálat érte és csak 1958-ban tudták újra forgalomba helyezni. A kiskörei víztározó építésével egy időben a hidat is fel kellett újítani, majd 2018-ban újra és még mindig akad rajta esztétikai felújítandó rész.

Én csak most, a híd viharvert múltjával való, most még felszínes ismerkedésem közben éreztem meg valamit a híd hányatott sorsából és abból a hatalmas munkából, ami lehetővé tette a Nagykunságból a Jászságba való eljutást a fél Tisza-tó megkerülése nélkül.

Amíg várakoztunk az átkelésre, elképzeltem, milyen lenne gyalog átsétálni rajta.

Tériszonnyal, azon a keskeny hídon. 

Nem, nem,  soha. Hiszen még kocsival is féltem.

De a hídra másképp nézek már.

Tisztelettel.