Hajnali óceán
Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út.
Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt.
Földereng a pusztaságon túl az óceán.
A víz szagát hozza már a szél,
És égi jelt kapunk,
Hogy zarándoklatunk véget ér.
Nézd,
A hajnali óceánt,
Hulljon gyűrt ruhánk,
S térdeljünk a fényben.
Nézd,
Rongyos szárnyaink,
Csorbult karmaink,
Tűnnek már az éjben.
Nézd,
A hajnali óceán,
Lemossa porruhánk,
S tisztulunk a szélben.
Nézz,
A Nappal szembe nézz,
A fényben az égig érsz,
S megpihensz talán,
Az ezüst óceán
Hajnalán.
Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt.
Földereng a pusztaságon túl az óceán.
A víz szagát hozza már a szél,
És égi jelt kapunk,
Hogy zarándoklatunk véget ér.
Nézd,
A hajnali óceánt,
Hulljon gyűrt ruhánk,
S térdeljünk a fényben.
Nézd,
Rongyos szárnyaink,
Csorbult karmaink,
Tűnnek már az éjben.
Nézd,
A hajnali óceán,
Lemossa porruhánk,
S tisztulunk a szélben.
Nézz,
A Nappal szembe nézz,
A fényben az égig érsz,
S megpihensz talán,
Az ezüst óceán
Hajnalán.
Zene: Molnár György, Benkő László, Debreczeni Ferenc, Kóbor János
Szöveg: Mihály Tamás, Zákányi Emőke
Előadó: Omega