Januárban, főleg annak első hetében csak próbálunk ráhangolódni az új évre. Nem tervezünk, nem kezdünk bele semmibe, nem építkezünk, nem gyarapítunk, semmi ilyesmit nem teszünk, mert semmi ilyesminek nincs itt még az ideje. Egyszerűen csak hangolódunk, csak hagyjuk magunkat "lenni". Egyébként is nehéz lenne aktivitásba lendülni annyi beigli és szaloncukor után, hogy a karácsonyi pihenés és pihegés egyéb összetevőiről ne is beszéljünk. 

Január első hetében én is csak a "lenni valahogy" mentén tudtam elképzelni magam és ez egyszerre jelentett pihenést és némi aktivitást, a kettő ugyanis nem zárja ki egymást. A pihenés, vagy nevezzük nevén: édes semmittevés vélt haszontalansága után jól esik megmozdulni és időnként tenni valamit, amit valamennyire hasznosnak ítélünk meg. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Szóba sem jöhet például az ünnep utáni nagytakarítás,  függönymosással együtt meg pláne nem, de ugyanúgy gondolni sem érdemes a mélyhűtő telefőzésére vagy háromféle sütemény megsütésére.

Egyféle sütemény megsütésére sem.

Ezek helyett elég néhány apróságot tenni önnön hasznosságunk érzéséhez. Például éppen elég, hogy nagyjából rend van a házban és viszonylag tiszta a kocsi belül, bár ez utóbbi félmondat leírásához igen nagy jóindulat kellett most nekem.

Apróság, de fontos és hasznos, hogy két szobanövényt is sikerült a héten a kihalás széléről visszagondoskodni és jelenleg is  mentőakciót folytatok a háromágú pálmánk kettő gyengélkedő ágáért is.

Hasznos aktivitás még az is, hogy január első hét napjából hat napon sikerült az erdei futópályára kimenni és teljesíteni a megszokott távot, igaz, vállalhatatlanul gyenge idővel, de a karácsonyi ünnepkör kulináris élvezetei után nem is várhattam többet magamtól. Őszintén szólva már a szándékot is dicséretesnek tartanám, de hogy ki is mentem és teljesítettem is, ez aztán tényleg az öndicséret netovábbja. És minden nap tanultam a franciát, de azt is csak minimálisan és  erőfeszítést nem igénylő módon.

Körülbelül ennyiben foglalnám össze január első hetének hasznos aktivitását.

A pihenés, különösen annak semmittevős fajtái egy kicsit könnyebben mentek. Először is újra megnéztem a skandináv krimik vonalát követve A tetovált lány trilógia első részét, ma este pedig "A lány, aki tűzzel játszik"  című ígéretes  film következik, amit szintén láttam már, ez a trilógia második része és kellően nyomasztó, sötét film ez is.

Tegnap este egyedül voltam itthon egy darabig és gondoltam, választok valami filmet csak úgy magamnak és hát mit választ az, aki fél a thrillerektől?

Egy ijesztgetős thrillert.

A titkok kulcsa a címe, ez is A tetovált lányhoz hasonlóan elég nyomasztó és beteg történet. Ha egyedül vagy otthon, azt ajánlom, nézd úgy, ahogy én: először is minden lámpát kapcsolj fel, legyen jó világos a szobában. Aztán a laptopon feltétlenül kis méretben nézd a filmet, így a képernyőn folyamatosan lesznek még felugró reklámok és egyéb ilyen-olyan szövegek, amelyek film közbeni nézegetése és olvasgatása megakadályozzák, hogy elmerülj a film beteg lelkű fekete világban.

Főleg olyankor érdemes a reklámot olvasni, amikor például a főszereplő lány az éjszaka közepén arra ébred, hogy gyanús hangok "jönnek" a padlásról és úgy érzi, ennek haladéktalanul utána kell járnia, vagyis fel kell mennie a padlásra.  Nem hívja a rendőrséget, nem fut ki a házból, nem ül be a kocsiba és nem hagyja ott az egész házat a titkok kulcsával együtt a csudába és majd visszamenne a rendőrökkel nappal.

Nem.

Megy a padlásra. Lépcsőfokról lépcsőfokra egyre nő a rettegés a lány szemében és erősödik a hátborzongató zene. Már tudni lehet, hogy iszonyú dolgok lehetnek a padláson, melyek mibenlétét én, mint néző, nem is kívánom látni, tehát most elkezdem olvasni a reklámot és csak fél szemmel pillantok a filmre.

Még mindig megy a lány felfelé. A zene már-már elviselhetetlen feszültséget jelez. Én pedig olvasom a következő reklámot.

 A lány felér a padlásra, ezt onnan tudom, hogy nyikorog az ajtó, ahogy lassan kinyitja. Tudom, hogy hamarosan sikoltozni fog. Ekkor kell a laptopon egy új ablakban megnyitni az emaileket vagy ránézni a messengerre és elég csak akkor rápillantani a filmre, ha a lány már jól kisikoltozta magát.

Ésígytovább. 

A film egyébként nem tetszett, a végét pedig nem is értettem meg és pihenéshez nem is ajánlom.

Viszont a pihenéshez tartozik, hogy mostanában alkonyat felé letelepszem a jó meleg radiátor mellé és csak nézek bele a félhomályba. Nincsenek gondolataim sem, vagy azok is félhomályosak és semmitmondóak, így aztán csak úgy ülök és vagyok, közben esetleg krémezem a kezem. Tanulom, hogy milyen csak úgy "lenni".

Azt kell mondjam, hogy pihentető. Igen-igen pihentető. Január első hetére éppen elég és pont jó.