Ahhoz, hogy a város határán túlra is ki tudjak ruccanni, több dolognak szükséges szerencsésen együttállni. Ez mostanában ritkán alakul így, de amikor igen, a kiruccanás minden percét és kilométerét igyekszem kiélvezni. Legutóbb október 29-én és november 1-én voltam ilyen szerencsés.

Október 29-én egészen 16 km-re tudtam a városomtól eltávolodni, a Valahol Európában című musical előadására. Láttam már kétszer vagy háromszor is, megunhatatlan és katartikus. Eddig professzionális előadásokat láttam, most viszont, ha nem is lelkes amatőrök (de majdnem), hanem SziluArt Műhely színitanodásai álltak színpadra. Persze tudtam, hogy a színvonal várhatóan nem éri majd el a "nagyok" produkcióját, így eleve nem voltak elvárásaim. Örültem, hogy mehetek, hogy ott lehetek a nézőtéren, és bár bekapcsolt telefonnal a kezemben ültem végig ezt a szívbe markoló darabot és közben haza is gondoltam, mégis remekül éreztem magam. A fiatalok lelkesek és ügyesek voltak, vagy inkább lelkesen próbáltak ügyesek lenni, de hogy a szívüket beletették, az biztos. Köszönet érte.

November elsején már majdnem 60 kilométerre tudtam eltávolodni a várostól. Egy munka miatt a Tiszához kellett menni és úgy ugrottam be a kocsiba, mint aki menekül. Egyébként meg igen, mit szépítsem, menekültem.

Tiszaroffnál láthattam a szépséges Tiszát, egy kicsit álmodozva megállhattam a partján, integethettem az ismerős kompnak és sóhajthattam egyet a csodaszép Református templom előtt, hátha meghallja a sóhajomat, aki meg szeretné hallani.

Úgy alakult, hogy a Tiszától váratlanul tovább kellett mennünk Szolnokra, így meghosszabbítottam a kimenőmet és bár az engedélyt megkaptam, a lelkiismeretem mégis valahogy szürke fátyolt húzott mindenre, amit ettől kezdve láttam.

De akkor is csodákat láttam.

Útközben gyönyörű őszi színeket láttam és vonuló madarakat, kukoricatarlón táplálkozó darvakat, legelésző őzeket. Még egy kis kulináris élvezetet is sikerült becsempészni a néhány órás kiruccanásba, ugyanis betértünk a Ferdinánd Bisztróba Kunmadarason - és ez itt a reklám helye -, ahol minden, de minden szemnek és szájnak ingere és mi nem is tudtunk ellenállni a csábításnak.

Ahogy közeledtünk vissza, haza, úgy kezdett el bennem szinte kilométerről kilométerre emelkedni, pontosabban visszaemelkedni a feszültség. Meg tudtam volna rajzolni a felszálló ívét. Mire hazaértünk, már újra a régi voltam, sajnos. Beléptem a kapun és azonnal akklimatizálódtam.

Hogy mit jelentett nekem ez a két kirándulás? Szerintem szavak nélkül is érted.