Régebben féltem a novembertől. Baljós, sötét időnek hittem. Ha akkor megkérdezik tőlem, melyik hónapot töröljük ki a naptárból, biztos, hogy a novembert mondtam volna.

Pár éve másképp gondolom. Nagyon várom az őszt, főleg az ősz végét, és legjobban pont az ilyen ködös, korán sötétedő, varjúkárogásos időszakot, mint amilyen most van. Egyszerűen imádom ezt és egészen márciusig tőlem biztos nem fogja senki hallani, hogy milyen pocsék idő van. 

Azt hittem, ebben az időben egyedül leszek a futópályán ma, de tévedtem, elég sokan voltunk. Az erdő sejtelmesen ködös és félhomályos volt, károgtak a varjak, az egész nagyszerű helyszín lett volna egy Hitchcock-filmhez. Az erdő után itthon egy forró zuhany, gyors egymásutánban két bögre forró fahéjtea egy kis étcsokoládéval, 2X4000 NE D vitaminnal, Neuromultivit EP-vel, Béres Actival Max-szal, majd este, lefekvés előtt egy Magne-B6-tal és mi is itt kérem szépen a probléma?

Hát probléma az jó sok van mostanság mifelénk, de elég egy ilyen maihoz hasonló néhány órás kimozdulás a  kedvenc helyemre a kedvenc időjárási körülményeim között, és ilyenkor úgy érzem, hogy megbirkózom én minddel, úgy bizony. Ide nekem az oroszlánt is.

Vagy inkább nem. 

De most ne gondoljunk a problémákra. Kedvemre való időjárás van és nekem valóban jobb lett a kedvem.