Az idei tél első igazán fagyos reggelén a friss, tiszta levegőben gyalogolva friss és tiszta elhatározásokat tettem magamban és magamnak, amelyeket délig, mire kisütött a nap,  gyakorlatilag egytől-egyig meg is szegtem.

De.

Ma is kijutottam a futópályára és most is, mint mindig, nagyon-nagyon jó volt kint lenni.

Vettünk beiglit. A kedvenc cukrászdánkban ma volt a próbasütés (mint azt tegnap kiderítettem) és még tegnap be is jelentkeztünk az első adag próbakóstolására. Az idén is tökéleteset alkottak, úgyhogy idén is tőlük rendelünk karácsonyra. Az ünnepi vacsora lényege megvan, minden más bizonytalan.

Az otthongondozás feladatai, keserűsége és bánata mellett nincs energiám  a franciát tanulni. Időnként a magam kedvére mondok valamit franciául, olyankor őszintén meglepődöm azon, hogy bár augusztus vége óta nem volt a kezemben a tankönyv, mégis egész jól megmaradtak a tanult szavak és a mondatok. 

Hétvégére télies hidegbetörés várható. Végre!