Három-négy blogot olvasok rendszeresen, közülük most kiemelek egyet, mert tartalmát és minőségét tekintve egyébként is toronymagasan kiemelkedik a blogvilág rengetegéből. A szerző angol nyelv szakos középiskolai tanár, művelt, érzékeny és végtelenül humánus ember. Nagyon fontos és okos gondolatai vannak. Tisztán, világosan gondolkodik, éppen ezért tisztán és világosan is ír, és teszi ezt úgy, hogy közben megengedő marad azokkal, akik valamiről valamit másként gondolnak. Szeretettel ajánlom, olvassátok! Itt találjátok:

https://revisitationes.blogspot.com

Kedvcsinálónak most az Ünnep című írásából idézek: 

"A másik dolog, ami egy ideje a fejemben jár az az, hogy nincs mindennek megoldása. Azt hiszem, megengedve a tévedés szabadságát természetesen, hogy a ma gondolkodó embere kényszeresen megoldáscentrikus. Valamiért eszembe jutott néhány napja, milyen nehezen barátkoztam meg gimnazistaként a ténnyel, hogy nem minden matematikai problémának van megoldása. Kisgyerekként az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy bár a világ kaotikus, a matematika egyszerű, problémamentes leképezése a világnak, ahol mindent ki lehet számolni. 

Aztán később az ember megérti az értelmezési tartományok fontosságát, és belátja, hogy van, amikor azt kell leírnia, hogy egy adott problémának nincs megoldása. Ezt a matematikai belátást nyilván nem könnyű áthelyezni a mindennapokba, de ha sikerül, nagy segítségünkre lehet a mindennapokban."

(...)

„Csak az nem téved el az életben, aki valamihez oda van láncolva.

Aki nem tudja, hogyan és merre tovább, akár meg is állhat megünnepelni, hogy szabad.”

Ménes Ildikó

De legalább megállhatunk most egy pillanatra, és megünnepelhetjük, hogy szabadok vagyunk. A szabadságban pedig, akárcsak a matematikában, talán az a legjobb, hogy benne van a tévedés lehetősége. Az életben valószínűleg mindig jobb tévedni, mint odaláncolni magunkat valamihez."

https://revisitationes.blogspot.com/2023/02/unnep.html