Geszti Péter idézte valakitől, hogy nem az a fontos, milyen hosszú az életút, hanem hogy milyen széles. Kerestem a neten, hogy kitől származik ez és pontosan hogyan is van, de nem találtam meg. Helyette viszont megtaláltam Popper Péter gondolatát: 

"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."

A lényeg ugyanaz: ne csak éljünk, hanem éljük is meg az életet. Az idősödést nem elszenvedni kell, hanem megélni, örülni annak, hogy fel tudunk kelni, tudunk tenni-venni és jönni-menni. Vigyázni kell az egészségünkre, mert anélkül tényleg nincs semmi. Minél egészségesebben, minél tudatosabban éljünk meg minden napot! Már reggel ébredjünk mosolyogva, hiszen előttünk van egy újabb nap, amit megélhetünk derűsen és jókedvvel, minél több jókedvvel! Mozogjunk, tornázzunk, nevessünk, énekeljünk és táncoljunk, gyönyörködjünk a természetben, egyszóval örüljünk az életünknek! 

A problémák közül oldjuk meg, amit tudunk, amit pedig nem, azt delegáljuk, szervezzük ki! Ne halogassunk! A terveinket, vágyainkat most valósítsuk meg, ne várjunk a holnapra vagy a jobb időkre! Ápoljuk kapcsolatainkat és műveljük kertjeinket!

Így gondolom, és törekszem is rá, hogy így legyen.

Széles úton élni, minél hosszabban, egészségesen, minél több élményt megélve. Életem mottóját Solymos Tóni dalából választottam. Neki a nagypapája, nekem pedig az anyukám volt egy erősen életigenlő, örülni tudó, a dolgok jó oldalát néző és abba megkapaszkodó vidám ember, aki folyton dúdolt, énekelt és mindig megtalálta a nevetésre az okot. Solymos Tóni szövegén ezért egy picit módosítottam, csak annyit, hogy ez a dal az én drága anyukámról szóljon.

"Drága édes anyukám vidám ember volt,
Ha rossz kedvem volt kis koromban, mindig így dalolt:

Tapsolj ma nevetve, a bánat mit sem ér!
Jó kedvvel, vídáman, az élet csak így szép!"