Bódi László Cipő halála után Tóth Zoltán és Szabó András kiváltak a Republic zenekarból. Akik maradtak, próbálkoztak vinni tovább, mondjuk úgy, valamit. Boros Csaba zenekarvezető frontemberként lépett elő. Amikor először láttuk ezt a régi-új formációt, a koncertet kb. 15 perc után ott hagytuk, mert összefacsarodott a szívünk Cipő hiányától és azt, ami lett helyette, egyszerűen nem tudtuk befogadni.

Még háromszor adtunk esélyt ennek a Republicnak, mindhárom után már el- és befogadóbbak voltunk és a koncertek után azt mondtuk, hogy nagyjából rendben voltak, elvégezték a feladatot "tisztes iparos" szinten, őrzik Cipő emlékét is, jól van ez így, ha ennyi, hát ennyi. 

Tegnap viszont megtörtént a teljes elfordulásunk a zenekartól. A már megszokott alapos, legalább fél órás késés után elég erősen kezdtek, szinte levegővétel nélkül lepörgettek három dalt, volt lendület, aztán leálltak. Jött a sok beszéd, minden dal előtt monológok a gyakorlatilag semmiről, és összességében kevés zene. A koncertről egy óra után eljöttünk és ezzel el is köszöntünk a Republic-tól. Egy újabb zenekartól, amelyben hát, mit szépítsem, csalódtunk. 

A dalok jók, nagyon jók, a zenészek is jól játszottak, jól is szólt,  nem ezzel van a gondom. Elsősorban a "körítés" a problémám. Jó, legyen műhavazás és konfetti-eső, ha már (gerjesztett) igény van rá, legyen tapsoltatás és énekeltetés, de már a negyedik dalnál? Tíz perc után? Aztán ezeket a dalokat elsősorban Cipőnek köszönhetik, ennek  nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia. Értem én, hogy  nem akarnak  emlékzenekar lenni, de végül is csak azok, mert a dalok a Cipő dalai. És az a rengeteg beszéd, a sok kiszólás a közönség felé, az sem tetszett nekem, nagyon nem.

Ez a Republic szerintem így csak egy a sok falunapos bulizenekar között és láthatóan nem is akarnak többet, pedig a dalok sokkal többet érdemelnének.  Kár. És félreértés ne essék, nem a falunappal van bajom.