Ma nem kellett dolgoznom, itthon voltam. Reggel fél kilencig aludtam, aztán beálltam a konyhába, süteményt sütöttem, kétféle krémet készítettem hozzá és kétfélét főztem is. Dél lett, mire ezekkel végeztem és ebéd után rögtön hozzáfogtam rendbe tenni a konyhát felmosással együtt, majd az előszobát és a fürdőszobát is felmostam. 

A hálószobába csak porszívózni akartam, de kitaláltam, hogy ágyneműt is húzok, majd kitakarítottam az. un. nappalinkat is. Ez a legnagyobb szoba a három közül és ezt szinte nem is használjuk, csak akkor, amikor hazajönnek a gyerekek vagy valami nagyon látványos filmet akarunk nézni a tv-ben, szökőévente egyszer. Nem is nappali, inkább vendégszoba ez. Ha néha vendég jön hozzánk, ott ültetjük le, de ha közeli az a vendég, például a munkatársaim, őket a mi szobánkba  (így hívjuk)  invitáljuk.

A hálószobába csak aludni megyünk.

A mi szobánk az a szoba, ahol gyakorlatilag élünk, dolgozunk, laptopon filmet nézünk, ebéd után ott alszunk és én ott szoktam tornázni is. Ez a szoba teljesen rólunk szól. Zsúfolt, de nem kaotikus. Kényelmes, a színei barátságos sárgák, zöldek és barnák és csak ebben a szobában vannak növények is. 

Ezt a szobát hagytam utoljára ma, illetve nem is akartam ma kitakarítani, mert mire idáig értem, elfáradtam és inkább lefeküdtem. Kis pihenés után el kellett mennem itthonról, a szülői háznál voltam, a ház előtt készült a kép is. Amikor hazajöttem, mégis nekiláttam a mi szobánknak is, aztán a teraszt és a kerti járdákat is lesepertem.

Futni akartam menni délután, ezt még tegnap elhatároztam, de nem volt rá lehetőségem. Azt hiszem, erőm sem lett volna már hozzá. Most egy filmet akarok megnézni, aztán torna és mára kész.