Test és lélek.

Ma végre kijutottam a futópályára és a novemberi szűrt fényben egy nagyon kellemes négy kilométer lett az enyém. Az enyém, a testemé, de mert test és lélek az életben egymástól el nem választható, a lelkemé is. Az első kilométer gyaloglás volt kényelmes tempóban, a második és a harmadik magamhoz képest is könnyed kocogás lett, végül a negyedik újra egy jó tempójú gyaloglásra sikerült. 

Szép kis kamilla-szerű virágot találtam az erdő szélén, le is fotóztam. Ez a virág a kitartásról szól, el is gondolkodtam, hogy én vajon mennyire vagyok kitartó és arra jutottam, hogy pontosan annyira, amennyi még nem igényel tőlem erőfeszítést. Kitartóan gyalogolok, kocogok, franciául tanulok stb. addig a határig, ameddig könnyen megy. De tovább egy perccel és egy lépéssel sem.

Az erdő után itthon egy jó forró zuhany, fél liter forró gyógytea, aztán a lélek táplálása következik: hangversenyre megyünk. Nem vagyok zeneértő. Egyszer megkérdeztem egy igazi, képzett fúvószenésztől, hogy mire kell figyelni zenehallgatás közben, hogy értsem a zenét, és azt felelte, hogy semmire. Csak üljek nyitott szívvel és engedjem át magamon a dallamokat. Ma este megpróbálom.