Amikor a finom ebéd után nem lefekszel pihenni (pihegni), hanem sportcipőt húzol és elindulsz gyalogolni, az -tapasztalatból mondom -, nagyon tudja az önbizalmat és az önbecsülést erősíteni.

Másfél kilométer a városszéli játszótérig és vissza, kevesebb, mint negyven perc alatt, ennyi lett ma a teljesítményem. Az erdőben sem lettem volna gyorsabb, de persze ott jobb lett volna mozogni, mint a városban, de most éppen nem volt itthon a kocsi, márpedig nálam alapszabály, hogy az erdőbe nem megyek ki gyalog. A biztonságérzetemet erősíti, hogy tudom, bármi történik - hiszen mégiscsak egy városszéli erdőről beszélünk, ahol általában vannak ugyan rajtam kívül, de olyan is van, főleg novembertől tavaszig, hogy egyedül vagyok -, ott a kocsi és el tudok jönni.

Most is kipirulva, átlevegőztetett tüdővel és jól átmozgatott lábakkal értem haza. Fél liter forró tea után most egy kis pihenés következik, ez nálam az autogén tréninget jelenti, majd amikor újra itthon lesz a kocsi, még az is lehet, hogy az erdőbe is kimegyek.  

Minden este, igen, minden áldott este tornázom is, ez egy gyógytornász által összeállított komplex gerinc és csípő gyógytorna finom kis kimozgatásokkal és nyújtásokkal. Nagyon szeretem, teljesen ellazít, és közben okos podcast-eket is hallgathatok.

(...)

Végre lett kocsi is, még éppen időben. Túl voltam az autogén tréningen, amibe szokás szerint szépen bele is aludtam, a nap is sütött még, így aztán gyorsan átöltöztem, kocsiba ültem és az erdei futópályán újabb két kilométer lett az enyém, és ezzel együtt az a megelégedett öröm is, hogy képes vagyok rá.

Több, mint tíz éve meghatározza az életemet, a mindennapjaimat a mozgás. Mozogni jó! Télen, nyáron, hóban, fagyban, szemerkélő esőben, mindig.

Mert a mozgás maga az élet.