Hát igen. Elbúcsúztam tőle és most már nem része a testemnek. Majdnem hatvanegy évig kiválóan teljesített, amit nem győzök megköszönni. Megköszöntem a szolgálatát és bocsánatot kértem, hogy nem vigyáztam rá eléggé.

Hálás vagyok a májamnak, hogy epét termel, az epehólyagomnak, hogy tárolni tudta és hogy a kövek ellenére semmilyen panaszt nem okozott nekem. Jól tudtam élni-lenni-enni vele, és biztos így lesz ezután is, de már nélküle. 

Ma harmadik napja, hogy nélküle élek, most szokja a testem azt, hogy nincs.. Jól vagyok, szépen rehabilitálódok, pihenek, fekszem, napozok, olvasok. 

Hálás vagyok az orvosnak, aki eltávolította, és a testemnek, hogy okosan alkalmazkodni tud az új helyzethez.

"Az epehólyag az egyik olyan szervünk, melynek hiánya nem, vagy csak minimálisan befolyásolja az életminőségünket. Meglepő módon egy beteg epehólyag sokkal több veszéllyel, szövődménnyel járhat, mint annak hiánya, az epeműtét után javasolt étrendi változtatások pedig többnyire jótékony hatással vannak emésztésünkre, egészségünkre." (mindmegette.hu)