A mai napon befejeződött a manuálterápia és elmondhatom, hogy sikeres volt. Innentől kezdve csak emlékeztető kezelésre kell járnom havonta egyszer.
A térdem szempontjából nagy hullámvasút volt a mögöttem hagyott öt hét (illetve öt hónapot is nyugodtan írhatnék). A második manuálterápiás alkalom után nagyon jó lett a térdem, de a harmadik után újra fájt, viszont a negyedik alkalom után szinte napról napra egyre jobb lett és ma már azt mondhattam a doktornak, hogy teljesen meggyógyultnak tekinthetem. Ma a kezelés előtt még a futópályára is kimentem és remekül teljesítettem, nagyon elégedett vagyok magammal és persze nagyon hálás vagyok a doktornak is, akitől nemcsak manuálterápiát kaptam, hanem sokkal többet. Minden alkalommal fél órát beszélgettünk, csak aztán következett a fél órás kezelés.
És hogy miről beszélgettünk? Majd elmesélem, de nem most, egy kicsit még hagyom ülepedni a dolgokat, de azt már most állítom, hogy minden tekintetben gyógyítás volt.
Ma az erdőben előbb éreztem az ibolyák illatát és csak utána láttam meg őket. Nem is tudom, miért lepődtem meg rajtuk, hiszen itthon már napok óta nyílnak. Érdekes, most az erdőben eszembe sem jutott figyelni őket, pedig semmi nem vonta el a figyelmem, mert semmire sem gondoltam, teljes csendben és "kiürített" fejjel haladtam. Ez egy nagyon pihentető, majdhogynem relaxált állapot: a tudat pihen, a lélek pihen, a test pedig egészségesen és jólesően elfárad.
A tavaszi fáradtságot nagyon érzem, napközben majd' elalszom, pedig este a szokott időben fél 11 körül lefekszem és egy szempillantás alatt el is alszom és végig alszom az éjszakát, reggel viszont aludhatnék akár hét óráig is, de napok óta hatkor kipattan a szemem és bár kipihenten, élénken ébredek, késő délelőttől mormotának érzem magam, akit nem hagynak aludni.
A manuálterapeuta azt mondta, hogy ez a tavaszi fáradtság. Én meg hozzáteszem, hogy a tavasz meghozta a szénanáthámat, ami szintén kimerít. Holnap és holnapután szabadságon leszek, megyünk Siófokra, korán kelés, utazás, nem éppen mormota üzemmód. De tulajdonképpen egy dolog számít: meggyógyult a térdem.
Kérem szépen, a mormotának meggyógyult a térde.
Kérem szépen, a mormotának nem fáj a térde.
Nem fáj a térdem.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
