Az elmúlt nyolc napot az Aggteleki Nemzeti Park területén töltöttem. Az Aggteleki-karszton Szögliget és Jósvafő között, valamint a felvidéki Szádelői-szurdokban túráztam.

Felmásztam a hegytetőre a Szádvárhoz. Felfelé a vár tetejéig a szédületes panorámáért remegő lábakkal még megtapostam 380 lépcsőt (nem elírás!) és ugyanannyit lefelé is.

Láttam a beszédes nevű Tetves-forrást és jártam a Ménes-tónál, amelynek közelében már medvét is láttak.

Megcsodáltam a jósvafői tengerszem kékeszöld színét.

Gyalogoltam a szádelői szurdok égig érő sziklái között és a Tohonya-patak völgyén át felgyalogoltam a Jósvafői-fennsíkra a Gergés-lápához.

Öt túranap van mögöttem, legalább huszonöt kilométer a lábamban és megszámlálhatatlan élmény a szívemben-lelkemben. A családommal, unokáimmal töltött "pihenőnapok" és a faszénégetés mesterségébe való betekintés mindezeket bőségesen megkoronázta.

Felejthetetlen napok és boldogság. (Az egészet három kullanccsal és némi térd-csípő diszkomforttal megúsztam.)