Székelyföldön járva folyton hegyezem a fülem, hogy minél többet hallhassak meg a székelyek ízes, szép beszédéből. Szeretem azt a csavaros, furfangos, mégis egyszerű, sallangmentes gondolkodást, amit kevés szóval is erősen ki tudnak fejezni és szeretem a szavaikat, az ajkaikon kiguruló gyöngyöket. Órákig képes lennék köztük ülve meséket, történeteket hallgatni és ha Székelyföldön járok, le is ülök közéjük, szóba is elegyedek velük, ahányszor csak tehetem.

Csernik Szende Sepsiszentgyörgyön született és a nyarakat a nagyszüleinél Dálnokon töltötte, ahol a természetben, a természettel együtt élt és ahol nagymamája és nagytatája tanította, "tarisznyálta" az életre (s akit innét tarisznyáltak/ nem fogja az élet piszka,/ mert itt még / a sár is tiszta - székely mondás).

Szülőföldje tiszta forrásánál "oskolázták".  Az őseitől megtanult és megőrzött  bölcs gondolatokat, a derűs, mégis komoly intelmeket tiszta, hamisságtól mentes szavakkal és olyan magával ragadó természetes kedvességgel adja tovább, hogy ez bizony erősen megsüvegelendő.

Ma Csernik Szende székely mesemondó egy órácskára Székelyföld Tündérországát varázsolta a Vigadó udvarára. Szavaival egyszerre tanított, nevetésre fakasztott, ringatott és ríkatott. Örülök, hogy ott lehettem, hallgathattam őt és válthattam vele pár szót.