A majdnem két hetes forróság nem látszik meg különösebben az erdőn. Persze az aljnövényzet nem olyan, mint májusban, de nem is száraz annyira, mint gondoltam. Tegnap este végre nálunk is esett az eső elég rendesen és 10-15 fokkal hűvösebb lett, a szél is jólesően fújt végre és kellemesen átmozgatta a levegőt. Kint ültünk a teraszon, élveztük a tiszta levegőt elég sokáig és közben néztük a villámokat. Persze a házban megmaradt a  katlanfülledtség, de jól  áthuzatoltunk, így aztán éjjel jót aludtam és ennek ma egész nap éreztem az áldásos hatását. Végre oxigént éreztem a nem forró, hanem kellemesen meleg nyári levegőben.

Ma dolgozni is voltam, nyáron csak be-bejárogatok, és sikerült a munkámmal kitelepedni az udvarra egy öreg diófa alá, ahol jó kis hűvös szél fújt olyan 11 óráig, és mire igazán melegem lett volna, már haza is értem. Lezuhanyoztam, megebédeltem, aztán lefeküdtem a szőnyegre (így szoktam) és pihentem, sőt, aludtam is egy jót. 

Fél hét körül pedig mit találtam ki? 

Kimentem az erdőbe és két hét után végre gyalogoltam egy jó tempósat, nem mértem, csak amennyi jól esett. Milyen jól tettem! Erős szél fújt kint és legalább 4-5 fokkal hűvösebb volt, mint bent a városban. Két és fél kilométert mentem jó tempóban, az utolsó 500 méteren kocogni is tudtam. Fél óra kellemes mozgás a hűs szélben, egyszerűen fantasztikus volt!

A kánikulában is mozogtam, esténként a szokásos tornámat mindig elvégeztem, és ugye, hamarosan úszni is fogok. Na jó, inkább úszkálni. Ősztől pedig komoly gyaloglási terveim vannak a Badacsonyban és a Tihanyi-félszigeten. 

A mozgás maga az élet és én végtelenül hálás vagyok, mert mozoghatok.