...mármint a hőségnek és ezzel együtt persze a nyárnak is. Nem bánom. És végre, végre az eső is esik. Finoman, szépen, csendesen, ősziesen. Szeretem.

Ez a nyár annyi szépet és jót hozott nekünk, hogy szinte hálátlannak érzem most magam, mert végre fellégeztem, hogy elmúlt. Szó szerint fellélegeztem, mert ennek az idei szaharai klímának egy nagy nyertese volt, a parlagfű és végre annak is vége, így végre kapok rendesen levegőt és éjjelente a nyitott ablaknál jókat tudok aludni.

A héten háromszor az erdei futópályára is kijutottam, nagyon jó volt, bár félelmetesen kiszáradt az erdő aljnövényzete, de még így is tudott nyújtani némi enyhülést a városi hőségben.

Az esős időben végre a teraszt is letakarítottam. A forró, poros nyárban nem is nagyon használtuk (nem is nagyon voltunk itthon), mégis olyan volt, mintha egy kisebb hadsereg állomásozott volna itt és maguk után hagytak volna egy csomó koszt. A házat is szépen kitakarítottam az augusztusi hosszú Balatonozás után.

Most hétvégén nem megyünk a Balatonra, itthon maradunk. A férjem ugyanis dolgozni fog, ez azt jelenti, hogy én is mehetnék vele, ha kedvem lesz. Nem tudom,majd meglátom.  Babgulyást akarok főzni és szilvás süteményt sütni, filmet is tervezünk nézni és holnap este koncertre is mennénk, ha el nem mossa az eső..

Lazulós hétvégére számítok. A munkát tekintve erős hetem volt, van mit kipihenni.