Mára volt időpontom a reumatológushoz. Napok óta fontolgattam, hogy nem megyek el, inkább magán ultrahangon nézetem meg a térdem és a csípőm, de persze mégis elmentem.

Napok óta azon is gondolkodtam, mit mondjak majd az orvosnak.

Fáj a térdem? Nem, nem fáj. Bizonyos mozdulatnál, nyújtásnál feszül. Nem akadályoz semmiben, jövök-megyek, tornázom, kocogni járok. És a bal csípóm? Fáj? Nem, az sem fáj. Kicsit szűkebb a mozgásterjedelme, de mostanában már nem ébredek fel hajnalban a diszkomfortra. 

Kedves hölgyem, akkor miért jött?  - fogja kérdezni habitustól függően őszinte érdeklődéssel vagy rosszkedvű  türelmetlenséggel.

Nos. Nem ez történt.

A doktornő kedvesen és végtelen türelemmel jól kikérdezett és távolról ugyan, de meg is vizsgált. A vizsgálat abból állt, hogy ülve kellett maradnom a székemen (ő is ült a székén) és mozdulatok elvégzését kérte tőlem. Nyújtsam fel a jobb karomat, majd a balt. Nyújtsam előre a karjaimat. Körözzek a csuklómmal. Terpesszem szét, majd szorítsam ökölbe az ujjaimat. Hajlítsam, fordítsam a nyakamat. Hajoljak oldalra és előre. Emeljem a térdem és nyújtsam ki a lábam (ez a mozdulat feszüléssel jár). Emeljem a lábam lábujjhegyre és sarokra. Továbbra is ülő helyzetben lépjek jobbra és balra. 

Közben elmondtam, hogy aktív vagyok, minden nap tornázom, hetente többször kocogni járok és alkalmanként három kilométer körül van a távom. 

A doktornő azt mondta, hogy a mozgás nagyon jó dolog és mozogjak továbbra is sokat, de nem mindegy, hogy mit. Nagyon alaposan elmagyarázta, hogy mit is jelent a térdízület és a csípőízület kopása és hogy a gyaloglás és a kocogás csak tovább ront a helyzeten. Tornázzak tovább, az nagyon jó, de a hosszabb távokat (és a 3 km az), kerüljem és inkább kerékpározzak vagy ússzak. Adott beutalókat is laborba, röntgenre és csontsűrűség-vizsgálatra, a leletekkel pedig visszavár és majd átbeszéljük, ezt mondta. 

A doktornő nagyon szimpatikus, kedves és türelmes, igazi jólelkű ember és biztos vagyok abban, hogy a legjobb tudása szerint járt el. Minden tiszteletem mellett viszont egyelőre nem tudom elfogadni azt a javaslatát, hogy ne gyalogoljak és ne kocogjak. Ez a mozgásforma kifejezetten jól esik nekem, testem-lelkem feltöltődik az erdőben és úgy gondolom, hogy a rendszeresen, élvezettel megmozgatott ízület meg is fogja gyógyítani magát, vagy legalább lassabban kopik. 

Természetesen elvégeztetem a vizsgálatokat és vissza is megyek a doktornőhöz, de a leleteket meg fogom mutatni a gyógytornászomnak is. Azt hiszem, a gyógytornász véleménye lesz az igazodási pontom, már ami a mozgásformákat illeti. Nem vagyok szakember, de valami azt súgja, hogy menjek a különvéleményem után is.

Ma kint voltam az erdőben és két kilométert mentem. Nem létezik, hogy ez árt.