Gödöllői-dombság, Pamut-tó.

A három kilométeres gyaloglás a tó partján és a part menti erdőben kiváló alkalom volt a félig gyógyult térdem tesztelésére. A teszt eredménye egy 1-től 10-ig terjedő skálán, ahol az 1 pont a nagyon gyenge teljesítményt jelenti, a 10 pedig a tökéletest, az én drága jobb térdem erős 8 pontra vizsgázott. Hajlik és nyúlik a lábam, gördül a talpam, nem fordul kifelé a lábfejem, viszonylag jó tempót tudtam tartani és főleg: nem fájt terhelésre sem. Nem mondom, hogy nem esett jól leülni háromnegyed úton egy kicsit, bár akkor meg erősítő, ún. saját testsúlyos gyakorlatokkal próbálkozgattam. Próbálkozgattam, mert az izmaim állapotát (már ahol van egyáltalán értékelhető izom)  "nem megfelelő"-re értékeltem.

Ülj le fiam, egyes.

Na jó, legyen egy gyenge kettes, de csakis motivációs céllal. Hogy ne menjen el a kedvem saját magamtól.

A térdemmel viszont nagyon meg vagyok elégedve. Egész úton hazafelé hálával telt szívvel simogattam, masszírozgattam nem csak a jobbat, hanem a balt is, hiszen a bal vitte négy hónapon keresztül a terheket, amíg a jobbat kímélni kényszerültem. 

Nos. A mai nap tanulsága, hogy holnaptól újra rendszeresen mehetek az erdei futópályára, az esti mobilizáló-nyújtó-erősítő gyógytornámat pedig naponta kiegészítem saját testsúlyos feladatokkal. A munkahelyemen van szobabicikli, azon pedig  naponta 2-3 kilométert fogok tekerni. 

A rokonságunkban van egy orvos, nem reumatológus ugyan, de egy nagyon tájékozott, okos emberről van szó, őt (is) megkérdeztem a csontritkulással kapcsolatban. Azt mondta, hogy ez az én koromban, merthogy fiatal vagyok még ilyen gyenge csontsűrűségi eredményhez, valószínűleg genetikai eredetű és szedhetem nyugodtan a gyógyszert, de tudjam, hogy se nem árt, se nem használ. Ami használ, az a mozgás. 

Eddig négy orvos véleményét gyűjtöttem be és tulajdonképpen egyiknek sem hiszek teljesen. Mindegyik mondott valamit, amit el tudok fogadni, de egy az egyben nem tudom egyikük mellett sem letenni a voksomat. Már tudom, ki lesz az ötödik orvos, és azt is tudom, hogy ó lesz az, akire fogok hallgatni. Csak találjam meg az elérési utat hozzá. Ez lesz a jövő hét feladata és közben készülök a pénteki bölcsességfog eltávolításra. 

Jaj. Előre is jaj.

A térdem állapota viszont megsüvegelendő. Meg is süvegelem. Nagyon elégedett vagyok vele és őszintén remélem, hogy az éjszakai pihentetés után holnap reggel is így fogok érezni. Egyáltalán tudjak majd pihenni, ugyanis két nappal ezelőtt hajnalban arra ébredtem, mintha a jobb térdemben alienek táncolnának és nem is tudtam visszaaludni, mert reggelig tartott a buli. A kolléganőmnek szinten ilyen élménye volt, meg is beszéltük, hogy de jó, most már a melegfrontra is érzékenyek lettünk.

Na mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy harcra fel, a mai teszt után a térdemet gyógyultnak tekintem és holnaptól irány újra a futópálya.