A lánykarigónk bent lakik a kertünkben, a fiúcskarigó pedig a házunk előtt az utcán, a hatalmas tűztövis bokrunkon ül és jelzi, hogy itt van és készen áll. A természet hívó szavának engedelmeskedve tehát várható, hogy hamarosan ők ketten egymásra fognak találni és a nászból kisrigók fognak születni. A leendő anyuka valószínú, hogy készül az édes terhekre, mert már most annyit eszik, hogy alig győzzük etetni. Naponta két alma az adagja, de van, hogy ennél is többre támad kedve, mi pedig boldogan kiszolgáljuk őt. 

Az almán kívül nem eszik mást, pedig kínáljuk magvakkal, céklával, répával és édesburgonyával is. A terített asztalkáját féltőn őrzi, a macskákat pedig mi próbáljuk távol tartani tőle, így tulajdonképpen nincs más dolga, mint enni és várni az udvarlóját. Tőlünk nem fél. Amikor kitesszük elé az almadarabokat, éppen csak egy kicsit húzódik arrébb, és hihetetlen, de a kihelyezés után egy-két órával már csak az almahéjakat találjuk a rigóbirodalomban. 

Boldog nászt és babavárást kívánunk neked, édes kis rigócskánk!