Elolvadt az a kevés hó, ami eddig esett. Nagyon szerettem volna, ha sokáig megmarad. Most nehéz elhinni, de remélem, ezzel az olvadással még nem ette meg a kutya telet, január közepén ugyanis még nem illik tavaszt kiáltani. Tél van és nekem nagyon hiányzik a fagyos, csikorgó, hideg tél, úgyhogy engedtessék meg nekem, hogy igaznak tartsam a népi bölcsességet a kutyáról meg a télről. 

Milyen furcsa lenne, ha a dolgok úgy történnének, ahogy azt szeretnénk. Én például megállítanám  az időt november végén. Mások ugyanezt tennék valamikor a nyár közepén. Mindenki akkor állítaná meg, amikor kedve tartja és ha mindenki kívánsága teljesülne, akkor párhuzamos valóságokban élnénk. Eléldegélnénk egymás mellett. Időnként átlépnénk egy másik valóságba, onnan egy harmadikba, aztán ha meguntuk, visszabújhatnánk a magunkéba.

Azt persze nem tudhatom, hogy ha így lenne, azt meddig bírnám. Tetszene-e egyáltalán és ha igen, akkor vajon meddig? Leginkább azt nem tudom, miért nem jó (ma) az, ami éppen van. Miért nem jó (ma) úgy, ahogy van?

Illúziókba, elképzelt világokba kapaszkodni a valóság helyett, mire jó?

Inkább nézzük, mi van. Mi (ma) a valóság?

Például a futópályán sár van. Elég sok munka van elég ijesztő határidőkkel. Két telefonhívást tologatok magam előtt napok óta és ma sem intéztem el őket. Az olvadás a kertben is megmutatta azokat a foltokat, amiket, ha csak két napra is, jótékonyan betakart a hó. Bizonytalanul igent gondolok mondani egy nyári programra, amire már határozott nemet mondtam, de ezt is tolom még egy kicsit. Nem takarítottam ki a kocsit, viszont megnéztem egy filmet és sajnálom, hogy másfél órát szántam rá, ugyanis ennél jobb dolgokat is tehettem volna helyette. Lásd fent.  A film Oscar-esélyes és nem értem, hogy miért nem értettem meg. 

Az olvadás megmutatja, hol vannak még foltok és én most (ma) egyikkel sem tudok mit kezdeni.

Problémamegoldás helyett legyen inkább zene és olvadás helyett sürgősen jöjjön vissza a hideg tél.