Az előző blogomban ( ha érdekel, itt találod: choix.cafeblog.hu) volt egy sorozatom, Hetijó címmel futott, ebben - értelemszerűen - az adott hét jó történéseit foglaltam össze.

Ebbe a blogba ezt a hagyományt eddig nem hoztam át, pedig lehet, hogy érdemes lenne, majd meggondolom még. Amilyen időket élek mostanában, akár Hetirossz rovatot is indíthatnék, de ne legyek már ennyire negatív. Mindenesetre ez a hetem tele volt kellemetlen, nehéz dolgokkal, nem is emlékszem, nevettem-e egyáltalán olyan igazi jóízűt, de hagyjuk is, ez ilyen volt, majd a jövő hét kevesebb kellemetlenséget hoz, vagy ha mégsem, hát remélem,  legalább könnyebben megbirkózom majd vele.

Apróság, de nem javított a kedvemen, hogy ma reggel hóvirágokat láttam a kertben. Tudom, tudom, mindenki a tavaszt várja, mindenkinek elege van a hidegből és a fénytelenségből, nem is várom, hogy bárki megértse, hogy nekem meg nincs elegem. Egyáltalán nincs. Sőt. Ha tehetném, az év csak négy hónapból állna, november elején kezdődne és február végéig tartana, aztán kezdődne elölről és egy szempillantás alatt újra november elseje lenne. Az én évköröm novemberből, decemberből, januárból és februárból állna. 

Annyira élvezem ilyenkor az időjárást és az erdőjárást, a gyaloglásaimat a hideg levegőben, a havat vagy a fagyott avart a talpam alatt és még a kertünk is a kedvemre való. Az ősszel össze nem gereblyézett avar jótékonyan eltakarja a gondozatlanság nyomait és amit nem látok, az nincs is. Nekem a tél nem a rosszkedvem tele, egyáltalán nem. Szeretem, hogy korán sötétedik és ilyenkor, január végén már aggódva nézem, hogy egyre tovább tart a nappali fény. Ma még napsütés is volt és nem mondom, hogy elhúzódtam előle, mert hát jól esett megfürdetni az arcomat, de azért na. 

Ráadásul ma észrevettem  a hóvirágokat és ... minden szempontból korai még. Nekik is, szegényeknek, mert erős fagyok lesznek még és nekem is korai szembesülni azzal, hogy az évkör a kívánságomra nem négy hónapból áll és az idén sem fog fog visszaugrani (vagy előre, nézőpont kérdése) novemberre.

Úgyhogy ideje van a skandináv krimik hideg és sötét világának. A svéd, dán és norvég filmek elvisznek oda, ahol mindig lenni szeretnék: a hideg, a hó és a majdnem örök tél birodalmába. A híd című tíz részes sorozat után következzen hát az Egy gyilkos ügy húsz része. Jöhet még néhány hegymászós és lavinás túlélő film, aztán ugorhat is az idő november elejére. 

A hóvirágot meg felejtsük el. Üzenem neki, hogy korai még.